László ifj. Szeifried
1924 
2015 
László ifj. Szeifried
1924-2015 
Name:
László ifj. Szeifried
Nickname:
Birth name:
ifj. Szeifried László
Date of birth:
1924. June 22.
Town of birth:
Kisvárda
Deceased:
2015. May 18.

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

László ifj. Szeifried ’s life story

ifj. Szeifried László

Ifj. Szeifried László Kisvárdán született 1924. június 22-én. Édesapja Szeifried Ferenc, édesanyja Nagy Erzsébet. Elemi után a helyi gimnáziumban tanult, de kimaradt.

A II. világháború végén leventeként került szovjet hadifogságba, és ott volt 1945-1951 között. Dolgozott Perm környékén, az Uralban és a Káma folyó vidékén. 1951-ben nősült meg, gyermekei: László és Zoltán. Hazatérése után kereskedőnek tanult és anyagbeszerző volt az ország különböző pontjain. Az 1960-as években az Ezer Aprócikk nevű boltban dolgozott, majd a Lenin út 20. sz. alatt működő 38. jármű-műszaki-híradástechnikai bolttal való összeolvadással létrejött vas-műszaki kereskedésben lett üzletvezető. Tanácstagként a Szabolcs vezér, a Mester és a Császy László utcák lakóit képviselte.

A fafaragó művészetre csak nyugdíjazásától volt ideje, noha a famunka iránti érdeklődése már gyermekkora óta jellemezte. Először somogyi pásztorfaragással készített dísztárgyakat, használati eszközöket, de behatóan foglalkozott az erdélyi-beregi ékrovásos fafaragásokkal is. Később érdeklődésének középpontjában a barokk faragás állt, tükörkeretek, különböző dísztárgyak, használati tárgyak is kerültek ki keze alól. Fafaragó táborok munkájában vett részt (Baktalórántházán, Nyíregyháza-Sóstón, Szabolcs községben stb.), s így gyarapította tudását. Famunkáiban a világi ábrázolások mellett számos egyházi ihletettségű alkotás őrzi keze munkáját Kisvárdán, az országban, és a „tengerentúlon”. Nemzeti imáinkat, a Himnuszt és a Szózatot megjelenítő alkotásait több alkalommal adományozta közintézményeknek.

Munkáiból a teljesség igénye nélkül: Kisvárdán, a Szent László Szakközépiskola kápolnájában látható a Csodás Érem mindkét oldala, az ebédlőben pedig egy Corpus található. A doni zarándokok is kivitték öt keresztjét. A helyi római katolikus templomban a fia alkotta stációképekhez készített kereteket és díszítő motívumokat. A templomban számos ajándék munkája lelhető fel, többek között énekes betűtartó, díszítő fakorongok a padsorok elején, a háromágú falikarok egy részének megfaragása, nagyméretű Stáció-táblakép és az oltár fölött lévő Biblia a hét pecséttel és a báránnyal. Mindhárom nagy történelmi egyház templomában vannak famunkái: táblaképek, perselytartók, oltár- és tabernákulum ajtók, ikonosztáz ajtó is őrzi a fa iránti olthatatlan szeretetét. Mátészalkán, Fényeslitkén, Budapesten és a Don-kanyarban is vannak kopjafái, a távoli Kanadába is kerültek alkotásai. Utolsó nagy munkája a Himnusz versszakainak megfaragása volt 2013-ban, ezt Kisvárdának ajándékozta. 2013 februárjában életmű-kiállítása volt, de ez csak töredékét mutathatta meg alkotásainak. Életének utolsó éveiben tagja volt a Dalárdának is, keresztény emberhez méltó életet élt.

Szeifried László 2015. május 18-án hunyt el, római katolikus szertartás szerint búcsúztatták a régi temetőben. Özvegye és két fia: László és Zoltán maradt utána.

Néző István