ifj. Szeifried László

Ifj. Szeifried László Kisvárdán született 1924. június 22-én. Édesapja Szeifried Ferenc, édesanyja Nagy Erzsébet. Elemi után a helyi gimnáziumban tanult, de kimaradt.

A II. világháború végén leventeként került szovjet hadifogságba, és ott volt 1945-1951 között. Dolgozott Perm környékén, az Uralban és a Káma folyó vidékén. 1951-ben nősült meg, gyermekei: László és Zoltán. Hazatérése után kereskedőnek tanult és anyagbeszerző volt az ország különböző pontjain. Az 1960-as években az Ezer Aprócikk nevű boltban dolgozott, majd a Lenin út 20. sz. alatt működő 38. jármű-műszaki-híradástechnikai bolttal való összeolvadással létrejött vas-műszaki kereskedésben lett üzletvezető. Tanácstagként a Szabolcs vezér, a Mester és a Császy László utcák lakóit képviselte.

A fafaragó művészetre csak nyugdíjazásától volt ideje, noha a famunka iránti érdeklődése már gyermekkora óta jellemezte. Először somogyi pásztorfaragással készített dísztárgyakat, használati eszközöket, de behatóan foglalkozott az erdélyi-beregi ékrovásos fafaragásokkal is. Később érdeklődésének középpontjában a barokk faragás állt, tükörkeretek, különböző dísztárgyak, használati tárgyak is kerültek ki keze alól. Fafaragó táborok munkájában vett részt (Baktalórántházán, Nyíregyháza-Sóstón, Szabolcs községben stb.), s így gyarapította tudását. Famunkáiban a világi ábrázolások mellett számos egyházi ihletettségű alkotás őrzi keze munkáját Kisvárdán, az országban, és a „tengerentúlon”. Nemzeti imáinkat, a Himnuszt és a Szózatot megjelenítő alkotásait több alkalommal adományozta közintézményeknek.

Munkáiból a teljesség igénye nélkül: Kisvárdán, a Szent László Szakközépiskola kápolnájában látható a Csodás Érem mindkét oldala, az ebédlőben pedig egy Corpus található. A doni zarándokok is kivitték öt keresztjét. A helyi római katolikus templomban a fia alkotta stációképekhez készített kereteket és díszítő motívumokat. A templomban számos ajándék munkája lelhető fel, többek között énekes betűtartó, díszítő fakorongok a padsorok elején, a háromágú falikarok egy részének megfaragása, nagyméretű Stáció-táblakép és az oltár fölött lévő Biblia a hét pecséttel és a báránnyal. Mindhárom nagy történelmi egyház templomában vannak famunkái: táblaképek, perselytartók, oltár- és tabernákulum ajtók, ikonosztáz ajtó is őrzi a fa iránti olthatatlan szeretetét. Mátészalkán, Fényeslitkén, Budapesten és a Don-kanyarban is vannak kopjafái, a távoli Kanadába is kerültek alkotásai. Utolsó nagy munkája a Himnusz versszakainak megfaragása volt 2013-ban, ezt Kisvárdának ajándékozta. 2013 februárjában életmű-kiállítása volt, de ez csak töredékét mutathatta meg alkotásainak. Életének utolsó éveiben tagja volt a Dalárdának is, keresztény emberhez méltó életet élt.

Szeifried László 2015. május 18-án hunyt el, római katolikus szertartás szerint búcsúztatták a régi temetőben. Özvegye és két fia: László és Zoltán maradt utána.

Néző István