Diner István

Diner Gyula bankigazgató és Reizmann Klára hat fiúgyermeke közül a legidősebb, István 1884. március 29-én született Anarcson, ahol a családi birtokon jeles gazdaság működött. A Pozsonyi Kereskedelmi Akadémia elvégzése után ebben a gazdaságban kezdte el munkáját István is. 1907-től volt a gazdaság társtulajdonosa. 1909-ben részt vett a kisvárdai Közgazdasági Népbank megalapításában, ennek 1927-ig vezérigazgatója volt. Ekkor megörökölte az apja által vezetett kisvárdai Ipar és Kereskedelmi Bank vezérigazgatói posztját.

1917-ben ő volt az igazgatója a Felsőszabolcsi Központi Szeszfőző Szövetkezet kisvárdai üzemének. 1922-ben húsz gazdatársával létrehozta a Szabolcsi Gazdák Szeszfinomító Szövetkezetet, s annak főbb részvényeseként ügyvezető igazgatója, ügyvezető alelnöke és vezérigazgatója is volt. 1930-ban közkedveltségnek örvendő fürdőt létesített a gyár területén.

Kisvárdán volt 12 hold földje, részben belsőség, részben szántó. Anarcson és Szabolcsbákán kb. 150 hold mezőgazdasági ingatlannal és szeszgyárral rendelkezett. Anarcson az öccsével közösen tulajdonolt egy ipari-olaj gyárat. Szintén felerészben az övé volt a Diner Ede-féle anarcsi cég is, amelynek keretében denaturált szesztelep és olajütő malom üzemelt. Bérelte a Münnich család 1.600 holdas gazdaságát és mezőgazdasági szeszgyárát. A gazdasági életben betöltött szerepének elismerését jelzi az, hogy 1930-ban Horthy a közgazdasági érdemeinek elismeréséül magyar királyi kormányfőtanácsossá nevezte ki.

Diner István 1930-tól átvette a helyi Felsőszabolcs című hetilap tulajdonjogát, és az újságot egészen 1938 novemberéig kiadta. Gazdasági témájú vezércikkeivel közírói képességét is bizonyította. Támogatta a lap szerkesztőjét, dr. Virágh Ferencet, hogy Kisvárdára vonatkozó helytörténeti kutatásokat folytathasson.

Diner 1919 áprilisáig izraelita vallású volt, akkor áttért a római katolikus hitre, de az ún. hosszú hétvégéket megtartotta. Feleségét Havas Erzsébetnek hívták. Két lányuk született: Mária és Amália, akik szintén katolikusokká lettek. Ez utóbbi leány korai halálát gyászolva, s egyben az ő emlékére a római katolikus temetőben egy kápolnát építtettek, s az alapító levélben kikötötték, hogy azt felekezetre való tekintet nélkül használhatják. A vörös terméskőből készült épületet 1931. október 29-én szentelték fel.

A zsidótörvények hatálya alá tartozó Diner István a második világháború időszakában fokozatosan kénytelen volt megválni a gazdasági életben betöltött pozícióitól. A német megszállás után Budapestre ment, így elkerülte a kisvárdai gettózást, túlélte a vészkorszakot. Diner István az államosításokba belepusztulva, a halált előidézve, 1948. július 11-én hunyt el. Temetése 13-án volt. Kisvárdán 2000-től utca viseli Diner István nevét.

Néző István