Rudolf Hrabovszky
1825 
1897 
Rudolf Hrabovszky
1825-1897 
Name:
Rudolf Hrabovszky
Spitzname:
Geburtsname:
Hrabovszky Rudolf
Geburtsdatum:
1825. April 04.
Siedlung der Geburt:
Sátoraljaújhely
Verstorben:
1897. Mai 26.
Ein anderes Zitat Ein anderes Zitat
Speichern des Zitats Speichern des Zitats

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

Rudolf Hrabovszky Lebensgeschichte

Hrabovszky Rudolf

Hrabovai Hrabovszky János ügyvéd és Durász Zsófia második gyermekeként született Sátoraljaújhelyen, 1825. április 4-én Rudolf. Gyula nevű bátyja 1818. augusztus 27-én.

Kisvárdai fiatalként részt vett az 1848/49-es szabadságharcban. Szeptember 12-től mint önkéntes nemzetőr szolgált, ekkor esküdött fel a kállói piactéren a zászlóalja. Az alakulat tisztjeit a megyei közgyűlés nevezte ki, köztük Hrabovszkyt is főhadnagynak. A szabolcsi nemzetőr zászlóalj október végén rendes honvédzászlóaljjá alakult és a 48-as számot kapta. A főhadnagy 1849 januárjától márciusig betegség miatt nem teljesített szolgálatot, 1849 júniusában kolerában megbetegedett, és ezt követően már nem tudott a zászlóaljhoz visszatérni, éppen a fegyverletétel idejére gyógyult meg. A zászlóalj fennállása alatt sok dicsőséget szerzett, s a komáromi várőrség részeként tette le a fegyvert 1849 őszén. Rudolf az 1860-as években tagja lett a Szabolcs megyei Honvédegyletnek.

1850. szeptember 24-én Hrabovszky Rudolf Oroson házasságot kötött nagykállai Kállay Augusztával. A frigyből hét gyermek származott.

Mint jogi diplomat szerzett egyén, az Eszterházyak kisvárdai uradalmának lett ügyésze az 1850-es években, és a következő évtized elejéig intézte a feladatokat, majd gróf Forgách László mándoki uradalmi ügyészeként tevékenykedett.

Ügyvédi praxisa mellett maga is rendelkezett földbirtokkal. 1857-ben Császárszállás birtokát vette meg, majd 1861-ben a tulajdonjogot Eisenberger Dávid és Mór kisvárdai lakosokra ruházta. Az 1893-as gazdacímtár szerint Kisvárdán 137 kataszteri hold földdel bírt.

Emellett egyéb közéleti elfoglaltságai is voltak. „Munkásélete fáradhatatlan tevékenységben folyt le - s ha nem is volt közpályán - a városi és megyei közügyek intézésében hosszú idő óta nagy szerep jutott osztályrészeül.”

1855-ben a Szent István Társulat alapító tagja lett, bejutott a városi képviselő-testületbe, a helybeli közbirtokosságnak elnöke, a megyei törvényhatóságba virilistaként került be, s abban bizottsági tagként tevékenykedett. 1881-ben a 90. legnagyobb adót fizette a megyében. Kiemelhető a Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízlevezető Társulatnál betöltött szerepe. Ennek alelnöke volt, illetve 1885-1888 között a választmányi elnöke. Ebben az időszakban végezte el a társulat a Lónyay-főcsatorna iszaptalanítását Berkesztől Kékig 10 km hosszban, illetve parti védműveket építettek a Tiszán Tiszabercelnél, Dombrádnál, Tiszakanyárnál és Fényeslitkénél. Az 1869-ben létrejött Kisvárdai Takarékpénztárnak a kezdetektől haláláig alapító-elnöke volt, a kisvárdai Kaszinónak választmányi tagja. 1884-től elnöke volt a kisvárdai Függetlenségi Pártnak, megszervezője a vadásztársulatnak.

1897. május hó 26-án, hosszas szenvedés után hunyt el Kisvárdán, két nap múlva temették.

Néző István