Hrabovszky Rudolf

Hrabovai Hrabovszky János ügyvéd és Durász Zsófia második gyermekeként született Sátoraljaújhelyen, 1825. április 4-én Rudolf. Gyula nevű bátyja 1818. augusztus 27-én.

Kisvárdai fiatalként részt vett az 1848/49-es szabadságharcban. Szeptember 12-től mint önkéntes nemzetőr szolgált, ekkor esküdött fel a kállói piactéren a zászlóalja. Az alakulat tisztjeit a megyei közgyűlés nevezte ki, köztük Hrabovszkyt is főhadnagynak. A szabolcsi nemzetőr zászlóalj október végén rendes honvédzászlóaljjá alakult és a 48-as számot kapta. A főhadnagy 1849 januárjától márciusig betegség miatt nem teljesített szolgálatot, 1849 júniusában kolerában megbetegedett, és ezt követően már nem tudott a zászlóaljhoz visszatérni, éppen a fegyverletétel idejére gyógyult meg. A zászlóalj fennállása alatt sok dicsőséget szerzett, s a komáromi várőrség részeként tette le a fegyvert 1849 őszén. Rudolf az 1860-as években tagja lett a Szabolcs megyei Honvédegyletnek.

1850. szeptember 24-én Hrabovszky Rudolf Oroson házasságot kötött nagykállai Kállay Augusztával. A frigyből hét gyermek származott.

Mint jogi diplomat szerzett egyén, az Eszterházyak kisvárdai uradalmának lett ügyésze az 1850-es években, és a következő évtized elejéig intézte a feladatokat, majd gróf Forgách László mándoki uradalmi ügyészeként tevékenykedett.

Ügyvédi praxisa mellett maga is rendelkezett földbirtokkal. 1857-ben Császárszállás birtokát vette meg, majd 1861-ben a tulajdonjogot Eisenberger Dávid és Mór kisvárdai lakosokra ruházta. Az 1893-as gazdacímtár szerint Kisvárdán 137 kataszteri hold földdel bírt.

Emellett egyéb közéleti elfoglaltságai is voltak. „Munkásélete fáradhatatlan tevékenységben folyt le - s ha nem is volt közpályán - a városi és megyei közügyek intézésében hosszú idő óta nagy szerep jutott osztályrészeül.”

1855-ben a Szent István Társulat alapító tagja lett, bejutott a városi képviselő-testületbe, a helybeli közbirtokosságnak elnöke, a megyei törvényhatóságba virilistaként került be, s abban bizottsági tagként tevékenykedett. 1881-ben a 90. legnagyobb adót fizette a megyében. Kiemelhető a Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízlevezető Társulatnál betöltött szerepe. Ennek alelnöke volt, illetve 1885-1888 között a választmányi elnöke. Ebben az időszakban végezte el a társulat a Lónyay-főcsatorna iszaptalanítását Berkesztől Kékig 10 km hosszban, illetve parti védműveket építettek a Tiszán Tiszabercelnél, Dombrádnál, Tiszakanyárnál és Fényeslitkénél. Az 1869-ben létrejött Kisvárdai Takarékpénztárnak a kezdetektől haláláig alapító-elnöke volt, a kisvárdai Kaszinónak választmányi tagja. 1884-től elnöke volt a kisvárdai Függetlenségi Pártnak, megszervezője a vadásztársulatnak.

1897. május hó 26-án, hosszas szenvedés után hunyt el Kisvárdán, két nap múlva temették.

Néző István