Péter Komoly
1923 
1978 
Péter Komoly
1923-1978 
Name:
Péter Komoly
Spitzname:
Geburtsname:
Hasan Argon Koryürek - Komoly Péter
Geburtsdatum:
1923. April 16.
Siedlung der Geburt:
Budapest
Verstorben:
1978. April 25.
Ein anderes Zitat Ein anderes Zitat
Speichern des Zitats Speichern des Zitats

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

Péter Komoly Lebensgeschichte

Hasan Argon Koryürek - Komoly Péter

Hasan Argon Koryürek 1923. április 16-án született Budapesten. Apja, Enis Behic Koryürek, a budapesti török főkonzul helyettese majd titkára, anyja a francia Gabrielle Guillemet. A fiú római katolikus lett. Az apát már 1922-ben visszarendelték Törökországba, a nő nem tartott vele, így az év őszén elváltak.

A csonka család Kisvárdára került a 20-as évek végén, majd Franciaországban éltek, de 1933-ban visszatértek a településre, Kálmán Sándor bankigazgató házában, az ún. Bagolyvárban laktak. Hasan itt fejezte be elemi tanulmányait, 1934-től a kisvárdai gimnáziumban tanult, itt kitüntetéses érettségivel végzett 1941-ben, beiratkozott a budapesti Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, de a baloldali megmozdulásokon való részvétele miatt onnan kizárták. Belépett a NÉKOSZ-ba, majd 1943-ban a Györffy Kollégiumba, és részt vett a nevezetes szárszói találkozón.

1943-44 között a Magyar Élet Könyvkiadónál dolgozott, 1945-ben a kisvárdai Szabad Nép szerkesztője lett. Részt vett Kisvárdán és környékén a földosztás megszervezésében, ő maga nem fogadta el a neki felajánlott földet. Ekkoriban jelent meg az Ítél a nép című propagandisztikus kiadványa. 1945. augusztus 16-án Kisvárdán házasságot kötött Juhász Ibolyával, 1946 szeptemberében a fővárosba költözött. A Szabad Föld tárcaírója lett, ezt követően a Magyar Rádió egyik szerkesztője, majd munkanélkülivé vált, kőművesként dolgozott. Az 1950-es évek elején a Szikra Lapkiadó Vállalatnál osztályvezető, 1952/53-ban a DISZ többnyelvű kiadványát szerkesztette, mivel a francia mellett más latin nyelvekből is fordított. Az ’56-os forradalom előtt a Kulturális Minisztérium művészeti osztályát vezette, kinevezték a Szegedi Állami Színház igazgatójává, de a színház párttitkárával nem értett egyet, így az állást nem töltötte be. A forradalom előtt és alatt is Nagy Imre vonalához tartozott, október 23. után az Igazság című lapban megjelent írásaival a felkelők mellett tett hitet, kiállt a Varsói Szerződésből való kilépés mellett. November 4-én az újság felelős szerkesztője lett. A gyors megtorlást annak köszönhetően kerülte el, hogy a KISZ művészegyüttesével egy korábban leszervezett franciaországi turnéra utazott. Amikor hazajött, letartóztatták. Egy orvos ismerőse fertőző betegséget „állapított meg” nála, amire hivatkozva a börtönből hónapokra egy szanatóriumba került. Nem vonták felelősségre, ám múltja miatt, másrészt azért, mert nem lépett be újra a pártba, nem kapott állást. Anyagi nehézségeik voltak, felesége a férje miatt még segédmunkási állásra sem volt méltó. A férfi fordított, tolmácsolt, nyelvórákat adott, majd később kisebb újságírói munkákat végzett.

A Kádár-korban a fenyegetettség-érzet és a konkrét fenyegetések megviselték idegrendszerét, 1978. április 25-én önként megvált az élettől. A rákoskeresztúri Új köztemetőben nyugszik.

Néző István