Komoly Péter
1923 
1978 
Komoly Péter
1923-1978 
Név:
Komoly Péter
Becenév:
Születési név:
Hasan Argon Koryürek - Komoly Péter
Születési idő:
1923. április 16.
Születési település:
Budapest
Elhunyt:
1978. április 25.
Másik idézet Másik idézet
Idézet mentése Idézet mentése

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

Komoly Péter élettörténete

Hasan Argon Koryürek - Komoly Péter

Hasan Argon Koryürek 1923. április 16-án született Budapesten. Apja, Enis Behic Koryürek, a budapesti török főkonzul helyettese majd titkára, anyja a francia Gabrielle Guillemet. A fiú római katolikus lett. Az apát már 1922-ben visszarendelték Törökországba, a nő nem tartott vele, így az év őszén elváltak.

A csonka család Kisvárdára került a 20-as évek végén, majd Franciaországban éltek, de 1933-ban visszatértek a településre, Kálmán Sándor bankigazgató házában, az ún. Bagolyvárban laktak. Hasan itt fejezte be elemi tanulmányait, 1934-től a kisvárdai gimnáziumban tanult, itt kitüntetéses érettségivel végzett 1941-ben, beiratkozott a budapesti Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, de a baloldali megmozdulásokon való részvétele miatt onnan kizárták. Belépett a NÉKOSZ-ba, majd 1943-ban a Györffy Kollégiumba, és részt vett a nevezetes szárszói találkozón.

1943-44 között a Magyar Élet Könyvkiadónál dolgozott, 1945-ben a kisvárdai Szabad Nép szerkesztője lett. Részt vett Kisvárdán és környékén a földosztás megszervezésében, ő maga nem fogadta el a neki felajánlott földet. Ekkoriban jelent meg az Ítél a nép című propagandisztikus kiadványa. 1945. augusztus 16-án Kisvárdán házasságot kötött Juhász Ibolyával, 1946 szeptemberében a fővárosba költözött. A Szabad Föld tárcaírója lett, ezt követően a Magyar Rádió egyik szerkesztője, majd munkanélkülivé vált, kőművesként dolgozott. Az 1950-es évek elején a Szikra Lapkiadó Vállalatnál osztályvezető, 1952/53-ban a DISZ többnyelvű kiadványát szerkesztette, mivel a francia mellett más latin nyelvekből is fordított. Az ’56-os forradalom előtt a Kulturális Minisztérium művészeti osztályát vezette, kinevezték a Szegedi Állami Színház igazgatójává, de a színház párttitkárával nem értett egyet, így az állást nem töltötte be. A forradalom előtt és alatt is Nagy Imre vonalához tartozott, október 23. után az Igazság című lapban megjelent írásaival a felkelők mellett tett hitet, kiállt a Varsói Szerződésből való kilépés mellett. November 4-én az újság felelős szerkesztője lett. A gyors megtorlást annak köszönhetően kerülte el, hogy a KISZ művészegyüttesével egy korábban leszervezett franciaországi turnéra utazott. Amikor hazajött, letartóztatták. Egy orvos ismerőse fertőző betegséget „állapított meg” nála, amire hivatkozva a börtönből hónapokra egy szanatóriumba került. Nem vonták felelősségre, ám múltja miatt, másrészt azért, mert nem lépett be újra a pártba, nem kapott állást. Anyagi nehézségeik voltak, felesége a férje miatt még segédmunkási állásra sem volt méltó. A férfi fordított, tolmácsolt, nyelvórákat adott, majd később kisebb újságírói munkákat végzett.

A Kádár-korban a fenyegetettség-érzet és a konkrét fenyegetések megviselték idegrendszerét, 1978. április 25-én önként megvált az élettől. A rákoskeresztúri Új köztemetőben nyugszik.

Néző István