Várkonyi Mihály

Várkonyi (1911-ig Weisz) Mihály 1891. március 31-én jött a világra Kisvárdán. Apja Weisz Herman, anyja Grósz Regina. Szülőhelyén járt elemi- és polgári iskolába. Ez utóbbiban fedezte fel a versmondás örömét, a pódium csodáját. 1905-től a kassai kereskedelmi akadémián tanult, majd egy év múlva Budapestre ment, ahol a megkezdett tanulmányait befejezte. Apja a biztosítói pályára adta, de ő a színpadra vágyott.

1910-ben beiratkozott a Színművészeti Akadémiára, ahol 1912-ben szerzett oklevelet, de már közben Kolozsvárra szerződött a Nemzeti Színházhoz. Első szerepét 1911-ben kapta, majd az évek alatt egyre-másra jöttek a klasszikus darabok Szophoklésztől Shakespeare-ig, és a kisvárdai ifjú főszerepeket kapott. Tehetsége révén 1918-ban a budapesti Nemzeti Színházba került, de Várkonyit nem a színpad, hanem a film tette világhírűvé.

Filmszínészi karrierje szintén Kolozsvárott kezdődött a Sárga csikó (1913) című filmmel. Várkonyi ezzel a nemzetközi sztárok közé emelkedett, a következő hét esztendő alatt több mint harminc filmben kapott főszerepet. Dolgozott Kertész Mihállyal és Korda Sándorral is.

1920-ban elhagyta az országot, Bécsbe, később Németországba ment. Vezető szerepeket bíztak rá, világhírű partnerekkel játszott, majd Cecil B. DeMille leszerződtette a Paramounthoz. Ő lett az Amerikában szereplő első magyar filmszínész. Ettől kezdve Victor Varconi néven ismerte őt a mozirajongó közönség. Amerikában is sikert aratott (pl.: A volgai hajós, a Trafalgari oroszlán, Királyok királya). Közben elfogadott egy olasz felkérést, ez volt a Pompei utolsó napjai, az akkori idők legnagyobb filmje. Ezt követően visszatért Németországba és Ausztriába. 1930-ban Hollywoodba szerződött két nagy „beszélőfilmre”. A Captain Thundert (1930) az első Zorro-típusú filmek egyikének nevezhetjük. A film megalapozta Várkonyi hangosfilm-karrierjét is. A hangosfilm idején közel ötven filmben tűnt fel. Szerelmes és hősfigurákat, továbbá jellemfigurákat is megformált, a magyaroknak legismertebb az Akiért a harang szól (1943), amelyben egy spanyol megfigyelőt alakított. A némafilm idején játszott főszerepeit, sztárhelyzetét azonban nem érte el. 1933-ban elszerződött Londonba, innen Spanyolországba ment, 1934 visszatér Londonba, majd ismét az USA következett. Az 1950-es évektől többnyire televíziós sorozatokban lépett fel, a CBC számos rádióprodukciójában is hallhatták őt, sőt mint színészpedagógus is tevékenykedett.

1959-ben állt utoljára a kamerák előtt az Atom-tengeralattjáró című akciófilm felvételeinél. Élete folyamán mintegy százharminc játékfilmben kapott lehetőséget. Visszavonulva az emlékiratait írta. Ez 1976-ban jelent meg It’s not enough to be hungarian (Nem elég magyarnak lenni) címmel. Várkonyi Mihály 1976. június 16-án úgy hunyt el a kaliforniai Santa Barbarában.

Néző István