Ferenc Szabó
1921 
2004 
Ferenc Szabó
1921-2004 
Név:
Ferenc Szabó
Becenév:
Születési név:
Szabó Ferenc
Születési idő:
1921. lipca 02.
Születési település:
Sárospatak
Elhunyt:
2004. listopada 05.
Másik idézet Másik idézet
Idézet mentése Idézet mentése

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

Ferenc Szabó élettörténete

Szabó Ferenc

Szabó Ferenc Sárospatakon született 1921. július 2-án. Apját szintén Ferencnek hívták, az anyja Petri Mária. 1967-től 1970-ig volt a kisvárdai nagyközségi tanács elnöke. Amikor 1970. április elsejével a nagyközséget az Elnöki Tanács várossá nyilvánította, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökének, azaz tanácselnöknek választotta a VB, és az maradt 1978-ig. A várossá váláskor 47 pontban foglalták össze az urbanizáció legfontosabb követelményeit. Kisvárda első embereként végzett tevékenysége arra az időszakra esett, amikor a település fejlődött.

Szervezte a városi rang elnyeréshez szükséges infrastrukturális beruházásokat: vízműhálózat, vízműtelep, csatornázás, utcák, járdák kövezése, fürdő fejlesztése, várszínpad stb. Kialakították azt az intézményhálózatot, mely kisebb-nagyobb változtatással ma is alapját képezi a város intézményrendszerének.

Nevéhez fűződik a Felszabadulási (ma Tompos úti) lakótelep, városi kórház (1975), az Ady Endre Városi és Járási Művelődési Központ (1979) a 111. sz. II. Rákóczi Ferenc Ipari Szakmunkásképző Intézet (1979) új épületének megvalósítása. Ekkor költözött új helyre (akkor Lenin út, ma Szent László) a könyvtár, elnöksége alatt vette meg a város a zsinagógát, melyből a Rétközi Múzeum lett. A Vári Emil Általános Iskola létrehozása és megépítése is az elnöksége alatt vetődött fel.

Több ipari, gazdasági létesítmény is az elnöksége alatt kezdte meg a működését: Villamosszigetelő és Műanyaggyár (1971), az új malom (1972), az ÁFÉSZ-áruház (1972), a HUNNIACOOP (1973), az Egyesült Izzó (1975). Sok-sok kisvárdai lakosnak lett munkahelye, és a vidékről beköltözőknek is megfelelő lakhatási feltételeket teremtettek a lakótelepeken. Az városi lét első öt évében a népességszám 1800 fővel nőtt. Az ő kezdeményezésére valósult meg a régen óhajtott felüljáró (1990), mely a város két részét köti össze, biztonságos és gyors közlekedést téve lehetővé.

Megalapítója és szervezője volt többféle kulturális programnak: Kisvárdai Napok, Rétközi Napok, Felső-Szabolcsi Napok, Várszínházi Esték. Egyik volt azoknak, akik kezdeményezték az erők összevonását a sportéletben is. Így jött létre – az akkori klubok egyesítésével – a Kisvárdai Sport Egyesület 1971. október 26-án.

Nyugdíjba vonulás után Debrecenbe költözött, de többször részt vett a város különböző rendezvényein. Tevékenységének elismeréseként 1990-ben Kisvárda díszpolgára kitüntetésben részesült, a várossá válás 25-ik évfordulója alkalmából is elismerést vehetett át.

A város első tanácselnöke 2004. november 5-én, Debrecenben halt meg, 18-án Kisvárdán temették el, az ún. régi temetőben, római katolikus szertartás szerint.

Néző István