Szabó Ferenc

Szabó Ferenc Sárospatakon született 1921. július 2-án. Apját szintén Ferencnek hívták, az anyja Petri Mária. 1967-től 1970-ig volt a kisvárdai nagyközségi tanács elnöke. Amikor 1970. április elsejével a nagyközséget az Elnöki Tanács várossá nyilvánította, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökének, azaz tanácselnöknek választotta a VB, és az maradt 1978-ig. A várossá váláskor 47 pontban foglalták össze az urbanizáció legfontosabb követelményeit. Kisvárda első embereként végzett tevékenysége arra az időszakra esett, amikor a település fejlődött.

Szervezte a városi rang elnyeréshez szükséges infrastrukturális beruházásokat: vízműhálózat, vízműtelep, csatornázás, utcák, járdák kövezése, fürdő fejlesztése, várszínpad stb. Kialakították azt az intézményhálózatot, mely kisebb-nagyobb változtatással ma is alapját képezi a város intézményrendszerének.

Nevéhez fűződik a Felszabadulási (ma Tompos úti) lakótelep, városi kórház (1975), az Ady Endre Városi és Járási Művelődési Központ (1979) a 111. sz. II. Rákóczi Ferenc Ipari Szakmunkásképző Intézet (1979) új épületének megvalósítása. Ekkor költözött új helyre (akkor Lenin út, ma Szent László) a könyvtár, elnöksége alatt vette meg a város a zsinagógát, melyből a Rétközi Múzeum lett. A Vári Emil Általános Iskola létrehozása és megépítése is az elnöksége alatt vetődött fel.

Több ipari, gazdasági létesítmény is az elnöksége alatt kezdte meg a működését: Villamosszigetelő és Műanyaggyár (1971), az új malom (1972), az ÁFÉSZ-áruház (1972), a HUNNIACOOP (1973), az Egyesült Izzó (1975). Sok-sok kisvárdai lakosnak lett munkahelye, és a vidékről beköltözőknek is megfelelő lakhatási feltételeket teremtettek a lakótelepeken. Az városi lét első öt évében a népességszám 1800 fővel nőtt. Az ő kezdeményezésére valósult meg a régen óhajtott felüljáró (1990), mely a város két részét köti össze, biztonságos és gyors közlekedést téve lehetővé.

Megalapítója és szervezője volt többféle kulturális programnak: Kisvárdai Napok, Rétközi Napok, Felső-Szabolcsi Napok, Várszínházi Esték. Egyik volt azoknak, akik kezdeményezték az erők összevonását a sportéletben is. Így jött létre – az akkori klubok egyesítésével – a Kisvárdai Sport Egyesület 1971. október 26-án.

Nyugdíjba vonulás után Debrecenbe költözött, de többször részt vett a város különböző rendezvényein. Tevékenységének elismeréseként 1990-ben Kisvárda díszpolgára kitüntetésben részesült, a várossá válás 25-ik évfordulója alkalmából is elismerést vehetett át.

A város első tanácselnöke 2004. november 5-én, Debrecenben halt meg, 18-án Kisvárdán temették el, az ún. régi temetőben, római katolikus szertartás szerint.

Néző István