Lajos Bán
1873 
1941 
Lajos Bán
1873-1941 
Name:
Lajos Bán
Spitzname:
Geburtsname:
Bán Lajos
Geburtsdatum:
1873. August 14.
Siedlung der Geburt:
Nyíregyháza
Verstorben:
1941. Januar 05.
Ein anderes Zitat Ein anderes Zitat
Speichern des Zitats Speichern des Zitats

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

Lajos Bán Lebensgeschichte

Bán Lajos

Bán Lajos Nyíregyházán született 1873. augusztus 14-én. Apja Bán István kerékgyártó mester, anyja Veres Julianna. Az iskoláját a szülőhelyén kezdte, majd 1893-ban a sárospataki tanítóképzőben szerzett oklevelet. Szeptembertől már Dévaványán volt a református iskola tanítója, ezt követően Abarán (1894-95. tanév), majd Nyíregyházán oktatott és egyúttal a református egyház orgonista kántora is volt. A Felső-szabolcsi Evangélikus Református Tanító Egyesület helyettes elnöke a századfordulón, a könyvtárosi tisztséget is betöltötte. Vezette a reformátusok műkedvelő dalárdáját, annak alelnöke és karnagya is volt. Amatőr színjátszóként szerepelt különböző darabokban.

1902-ben a kisvárdai állami elemi iskolához került. A megyében elsők között alkalmazta a fonomimikai módszert az elsősök írás- és olvasás tanításában. 1909-ben a VKM kinevezte igazgatónak. A III. és IV. fiú osztályokat elkülönítette, a III. osztályt önállósította. Vezetése alatt fejlődött az iskola 10 tanerősből 15 tanerősre. Mesedélutánokat vezetett be, az általa létrehozott gyermekkonyhán meleg ebédet biztosított a rászorulóknak, a Gyermekbarát Leányegyesület is az ő munkájának gyümölcse. 1917-ben a háború folyamán kifejtett közhasznú tevékenységéért a III-ad osztályú polgári hadi érdemkereszttel tüntette ki az uralkodó. 1919 után rá hárult a feladat, hogy a háború és a román megszállás okozta iskolai károkat felszámolja. Volt tanítványait szinte házról-házra járva kereste fel, így kérte a támogatásukat. 1923-ban bevezette a kotta szerinti mondókás énektanítást. Tanított az iparos tanonciskolában is. 1930-ban a mintatanításaiért miniszteri elismerést kapott. 1931-ben a miniszter 500 pengő jutalomban részesítette.

Munkája mellett férfi- és vegyes kart is szervezett, megalakította a Kisvárdai Leányegyesületet, és annak négy évig, a világháború kitöréséig vezetője volt. 1920-tól vezette a községben a népművelési előadásokat, ő volt a népművelési ügyvezető. Az 1910-es évektől választmányi tagja volt a Szabolcsvármegyei Tanítói Egyesületnek, s a kisvárdai járáskörnek alelnöke. 1930-ban tagja lett a megye iskolán kívüli népművelési bizottságának. A református egyházban presbiterként tevékenykedett.

Mindezeken felül irodalmi téren is ambíciói voltak. 1900-ban adta ki a Temetési énekek gyűjteménye református hívek részére c. kiadványát. 1916-ban Az eltévedt baba című gyermek színdarabját. 1925-ben Az 50 éves kisvárdai állami elemi népiskola története 1875-1925. c művet is megírta. Pedagógiai tárgyú cikkeket publikált a Szabolcsi Tanító című folyóiratban.

1933 szeptemberében nyugdíjba vonult, 1941. január 5-én, „súlyos megpróbáltatások és rövid szenvedés után az Úrban csendesen elpihent.” Kisvárdán temették január 7-én.

Néző István