László Dr. Kovács
(114)
1954 
2020 
László Dr. Kovács
1954-2020 
Name:
László Dr. Kovács
Spitzname:
Geburtsname:
Geburtsdatum:
1954. Juni 27.
Siedlung der Geburt:
Rábahidvég
Verstorben:
2020. November 07.
Ein anderes Zitat Ein anderes Zitat
Speichern des Zitats Speichern des Zitats

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

László Dr. Kovács Lebensgeschichte

Ezt a követ Dr. Kovács László emlékére helyeztük el, méltón megemlékezve róla, aki ebben a faluban élt 1977-től egészen 2020-ban bekövetkezett haláláig, és a község,a közösség gyarapodásáért dolgozott.

1954. június 27. – Magyarország az 1954-es foci világbajnokság lázában ég, amikor Rábahídvégen megszületik a Kovács család nyolcadik gyermeke, öt fiú és két lány után László. A családi szóbeszéd úgy tartja, hogy sokan mondták: ez a gyerek biztosan focista lesz! Az ugyan nem lett, de mennyi minden más igen!
1960-1968 – Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, ahol nagy hatással volt rá tanára, Móricz Iván, akivel élete végéig nagy tisztelettel ápolta a kapcsolatot. Tőle kapta a könyvek, az olvasás, a versek, a versmondás szeretetét, ami már nagyon fiatalon megjelent az életében.
1968-1971 – a kétkezi munkából élő szülők fontosnak tartották, hogy minden gyerekük szakmát szerezzen, így villanyszerelőként végzett a szombathelyi szakmunkásképzőben.
Humán érdeklődése az itt tanító tanárok figyelmét sem kerülte el. Gyakran vett részt versmondó-versenyeken az iskola közösségét képviselve. Ez az időszak a közösségi életbe való belépés ideje is, hiszen 15 évesen már szervezi a rábahídvégi kulturális életet.
1971-től a szombathelyi Tanácsi Építőipari Vállalatnál (TANÉP) dolgozik villanyszerelő szakmunkásként. Kollégái, vezetői elismerik, megbecsülik szakmai tudását, közösségteremtő munkáját. Szabadidejében folytatja tanulmányait, Zalaegerszegen jár szakközépiskolába és leérettségizik. Itt merül fel az a lehetőség, hogy egyetemi képzésben vegyen részt.
1974 nemcsak azért jelentős dátum az életében, mert megismerkedik későbbi feleségével, hanem azért is, mert ekkor jön először Táplánszentkeresztre. 1977-es házasságkötésüket követően itt telepednek le feleségével, Gittával. Ragaszkodott hozzá, hogy itt építsenek házat. Majd később egy másodikat és egy harmadikat is. Ahogy Máté atya a temetési búcsúbeszédében megfogalmazta: Ő nem beleszületett, hanem beleszeretett ebbe a faluba, és az itt élő emberekbe.
1979-ben elvégzi a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolyamát, majd 1980-ban – az éppen elkészült családi házba való beköltözést és lánya, Diána megszületését követően – az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának nappali tagozatos hallgatója lesz Budapesten.
A TANÉP anyagi és a felesége családi háttértámogatásával summa cum laude elvégzi az egyetemet; a családban elsőként lesz diplomája 1985-ben, immár kétgyermekes apaként, hiszen 1983-ban megszületik fia, Levente.
Jogtanácsosként, később osztályvezetőként egészen 1990-ig a TANÉP-nél dolgozik – ez az időszak meghatározó a későbbi szakmai és magánéletében is. Nagyon sok jó emlékkel tapasztalattal távozik, sok embert ismert meg a TANÉP-nél.
1990 karácsonya és szilvesztere között megalapítja két kollégájával a 340. számú jogtanácsosi munkaközösséget, amelyből 1991-ben megalakul a 340. számú Ügyvédi Iroda, amely élete végéig a munkahelye lesz. Az ügyvédi pályája során rengeteg üggyel, sokféle emberrel került kapcsolatba, az ügyfél érdekeinek képviselete volt számára a legfontosabb.
Ahogy a közösségi élet is rendkívül meghatározó szerepet töltött be az életében. Az egyetem elvégzését követően tanácstag lett, majd – nem utolsósorban kérlelhetetlen igazságérzetének köszönhetően – kizárták a tanácstestületből. Másfél éves küzdelem után sem adta fel az igazság keresését, a tisztességtelen rosszindulat elutasítását. Ehhez minden követ megmozgatott. Kitartóan küzdött a törvénytelenség ellen, amihez frissen megszerzett jogi diplomája, tudása adott hitet, erőt. Volt tanárait megkereste, végül a sajtóhoz fordult – új választásokat kellett kiírni, ahol ismét megválasztotta a falu közössége. A rendszerváltást követően 10 évig nem vállalt közéleti feladatot.
2002-ben Táplánszentkereszten is változások lettek, a korábbi tanácselnök leváltása érdekében összefogott és új testületet választott a falu. Nagy megtiszteltetésnek tartotta, hogy 2002-től kezdődően minden választáson ő kapta a legtöbb szavazatot a választópolgároktól. Nemcsak jogi tudásával, tevékenységével járult hozzá a falu fejlődéséhez, de anyagilag is. Képviselői tiszteletdíját teljes egészében felajánlotta a falu szépítésére, közösségek támogatására. Így újult meg a temető kerítése, készült el a Németh Lajos emléktábla, a Szent Lőrinc szobor, a templom előtti térburkolat, buszmegállók felújítása. Lelkesen támogatta az Apáczai Csere János Általános Iskola Ifjúsági Fúvószenekarát is. 2002-től egészen haláláig ő volt Táplánszentkereszt alpolgármestere. A képviselői és alpolgármesteri feladatait mindig komolyan vette, a falu közéleti és kulturális életében aktív szerepet vállalt. Szakmai tanulmányait sem hanyagolta el. Mindig többet, és tökéletesebben akart tudni. Az évek során további három szakjogászi diplomát szerzett.
Ő valóban beleszeretett ebbe a faluba. Ez volt a közéleti szerepvállalásának mozgatórugója. 2021. évben posztumusz megkapta a Táplánszentkereszt községért Díjat.
Őrizze emlékét ez a kő és az utca neve.