A temető kapuja szélesre van tárva, Útjait naponta sok-sok ember járja. Van, aki virágot, mécsest visz kezében. Olyan is, ki bánatot visz szomorú szívében. Pár éve már, hogy ezt az utat járjuk, Megnyugvást lelkünkben még most sem találtunk. Sírod előtt állunk, talán Te is látod, Körülötted van ma is szerető családod. Eljöttünk újra tisztelni Téged, Szívünkben hordjuk örök emléked. Te voltál nekünk a biztató remény, Nehéz napjainkba is az utat mutató fény. Múlik az idő, de a fájdalom nem csitul, Szemünkből a könny naponta kicsordul. Tudjuk, hogy csodára hiába várunk, Nyugodjál békében, szívünkből kívánjuk."