Ismét eltelt egy hónap… átvettük az új lakást, hamarosan elkezdjük felújítani. Biztos segítenél, ha itt lennél… varrnál függönyöket, vagy készítenél valamit. Jajjj, de hiányzol, Anyu! Minden nap gondolok Rád!

Ma volt Cinti ballagása… hiszem, hogy láttál mindent, mert fentről nézted. Repül az idő… minden téren. Gondoltam rád!

Hianyzol

Boldog névnapot, Anyu!

Gyereknap van, Anyu! Biztosan már reggel csörögtél volna az autóból Szeged fele tartva… de most csak Apu tudott jönni. Remélem figyeltél Minket! Hiányzol!

Anya, a Te napod van - számomra! Hiányzol… sosem mondtam talán, mert nem kellett. Ha nem is láttalak napokig… hetekig, akkor is tudtam, hogy itt vagy… egy hívás vagy üzenet… és máris minden rendben. Mindig ott folytattuk, ahol abbahagytuk… de ez már másképp van, nem folytatjuk. Nem folytathatjuk… Talán nem is tudtam soha, milyen súlya van ennek a szónak - hiányozni -… mit is jelent igazán. Kellett idő, belém is mart… azóta már tudom… és azt is, hogy ez nem fog változni. Telnek a napok, hetek, hónapok… és hiányzol. Enyhül-e? Kétlem… Álmodtam Veled. Aznap mintha messziről jöttél volna, hosszú idő után. Csak odamentem hozzád és megöleltelek. Nem beszéltünk, nem kellettek szavak. Aztán felébredtem… Annyi minden történt már, amit nem tudok elmondani… helyetted apu hallgatja. … Ha egyetlen szót mondhatnék, ez lenne: Hiányzol!