Bajcsy-Zsilinszky Endre síremléke
Gemeinde:
Tarpa, Ungarn
Adresse:
Tarpai Köztemető
Gestellt von:
-, 1945
Biztosra veszem – mondta a sopronkőhidai börtönben Bárdosi Jenő evangélikus börtönlelkésznek –, hogy az egész tarpai nép sorfalat fog állni, amikor a református templom harangjainak zúgása között poraimat Tarpára szállítják.
Die Geschichte des Denkmals
Bajcsy-Zsilinszky Endre
Született: 1886. június 6. Szarvas, Békés vármegye
Meghalt: 1944. december 24. Sopronkőhida, Sopron vármegye
Család:
Szülei Zsilinszky Endre, Bajcsy Mária. Apja a 18. sz. elején a Felvidékről Békés vm.-be telepített szlovák jobbágyok leszármazottja volt, akik Békéscsabán éltek; anyja, Bajcsy Mária régi magyar köznemesi családból származott. Nagybátyja: Zsilinszky Mihály (1838–1925) történész, kultúrpolitikus. Testvére: Zsilinszky Gábor (1888–1953) vegyészmérnök, politikus; ill. Zsilinszky Margit és Zsilinszky Erzsébet. A család 1887-től Békéscsabán élt. Vitézzé avatásakor (1925) anyja családi nevét is felvéve, nevét Bajcsy-Zsilinszkyre változtatta, 1935-ben lemondott vitézi rangjáról. Felesége: 1944-től Bende Mária (1900–1974) politikus.
Iskola:
A békéscsabai ev. gimnáziumban érettségizett (1904), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen állam- és jogtud. doktori oklevelet szerzett (1908); közben egy-egy félévig a lipcsei, majd a heidelbergi egyetemen tanult (1906–1907).
Életút:
Tarpáról szólva Esze Tamás és a kurucok mellett mindenképpen szót kell ejtenünk a XX. századi magyar történelem kiemelkedő személyiségéről, Bajcsy-Zsilinszky Endréről is. Arról a férfiról, akit egyenessége, kikezdhetetlen becsületessége, őszinte igazságkereső szándéka állított a nemzeti és társadalmi haladásért harcolók élére. Igaz ugyan, hogy élete, politikai pályája számtalan ellentmondást hordozott, de a nemzeti érzéstől és a szociális indulattól fűtött Bajcsy-Zsilinszky Endre mindenkor becsülettel vívta a maga igaz harcát. Megvívta politikai ellenfeleivel, ha kellett elvbarátaival, mi több, önmagával is. Páratlanul hosszú utat tett meg, amíg az 1918-1919 utáni ellenforradalom fajvédő, kommunistaellenes felfogásától fokozatosan eljutott a tettekben is vállalt német- és náciellenességig. Ebben a harcában mindvégig erősítette a magyar nemzet, elsősorban a magyar parasztság iránt érzett szinte már rajongó szeretete, amit pedig a viharsarki, majd a beregi, elsősorban a tarpai nép támogatásával viszonozott.Vitéz Bajcsy Zsilinszky Endre (Szarvas, 1886. június 6.–Sopronkőhida, 1944. december 24.) korábban a derecskei választókerület nemzetgyűlési képviselője az 1920-as évek végén találkozott először a tarpaiakkal. A Viharsarkon kívül nem volt még egy olyan része az országnak, ahol a falusi nép elesettsége, kiszolgáltatottsága olyan éles formában jelentkezett, mint a beregi Tiszaháton.Mindezekre barátja, Zsirkay János hívta fel a figyelmét, aki ismerős volt a választókerületben. Gulácsy Dezső képviselő 1929. május 10-i halálával megüresedett a tarpai mandátum, és Bajcsy-Zsilinszky Endre elhatározta, hogy ebben az ellenzékinek számító kerületben indul a képviselőségért. Vonzotta őt az egyszerű, szorgalmas beregi nép, amely nagyon is rászolgált arra a misszióra, amit aztán Zsilinszky vállalt az érdekében. És ez az őszinte, tiszta beszédű, nyílt tekintetű, egyenes jellemű ember hamar megnyerte magának a vidéket. Bajcsy-Zsilinszky Endre és a beregi Tiszahát, Esze Tamás kuruc népe egymásra találtak.A tarpai (beregszászi) választókerülethez a két világháború között Beregsurány, Beregdaróc, Csaroda, Márok, Márokpapi, Tákos, Gulács, Hete, Fejércse, Tivadar és Tarpa község tartozott, összesen 3746 választóval, közülük Tarpán 1325-en éltek.Zsilinszky lapja, az Előőrs 1929. május 25-i száma közölte először elhatározását. Másnap már itt, a szép számban összegyűlt választók előtt mondta el programbeszédét a jelölt. Bírálta a rossz adópolitikát, beszélt az uzsoráról, arról, hogy a kormány kiszolgáltatta a falvak népét a bankoknak. Meghirdette nemzeti radikális programját, az általános, egyenlő és titkos választójogot, a kétmillió föld nélküli paraszt földhöz juttatását és a trianoni béke revízióját.A hivatalos politika sem maradt azonban tétlen, a kormánypárt minden tisztátalan eszközt (lélekvásárlás, itatás) és hatósági terrort, a jegyzőket, csendőrséget igénybe véve törekedett, hogy jelöltje, Konkoly-Thege Kálmán nyugállományú huszár ezredes nyerje el itt a mandátumot.A június 7-i választáson áttörés nem történt, a hivatalos közegek által vezérelt féktelen választási terror Konkoly-Thege Kálmán győzelmét hozta. Zsilinszky mandátum nélkül maradt, de, mint írta: „…mégis el kellett menni Tarpára, hogy megtörjük azt a fáradt, beteg közönyt, mely itt a magyarság legjobbjainak a lelkét fojtogatja, itt kellett hagyni az íróasztalt, hogy megint egyszer az Isten szabad ege alatt nézhessünk szemébe és szívébe a robotoló és szenvedő magyar tömegeknek, s megkérdezhessük tőle magától: mi fáj, mire vár és mit akar. A választ megkaptuk, s e válasz diadalmenetté tette vereségünket, szégyenbe és elkullogásba fojtott egy alacsonyan szerzett mandátumot és új reménységek zászlócskáit tűzte ezer és ezer jó magyar ember nekitüzesedett szemébe.”A választás után ugyanis Bajcsy-Zsilinszky hívei elmondták jelöltjüknek mindazon praktikákat, melyekkel a kormánypárt élt a lélekvásárlásban, s a végső konklúzió mindig ugyanaz volt, „a képviselő úr elmegy, de mi maradunk”, és a nyílt szavazásos választási rendszer miatt az őt választókra zúdulnak majd a jegyzők és csendőrség zaklatásai, a bankok követelései, majd a végrehajtások.Az Előőrs mindezekhez még az alábbiakat tette hozzá: „…Bajcsy-Zsilinszky Endre…bejelentette, hogy a tarpai kerület mandátumát magáénak tekinti, azt tőle törvénytelen eszközökkel vették el, a mandátumot panasz-szal támadja meg és megsemmisítteti…Dörgő éljen volt rá a felelet…A vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre körül álló mintegy félezer ember egyszerre, áhítattal énekelni kezdette: Isten áldd meg a magyart…A kalapok lekerültek, a csendőrök feszes vigyázzba meredtek, asszonyok, lányok sírtak. Soha ilyen méltósággal, ilyen fanatikus hittel Himnuszt még nem énekeltek Tarpán…A Himnusz után a Szózat következett, majd dörgő éljenzés közben szállt autóba vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre…Félezer tarpai magyar ment nyugodtan, komoran, dacosan vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre után… Mikor hazatértek, még utoljára hallani akarta a tömeg Zsilinszky Endrét. Széket hoztak, Zsilinszky feláll, beszélni akar, mikor alig két lépésnyire tőle egy ráncos arcú, öreg magyar néni reszkető templomi hangon bátortalanul énekbe kezd. Egy pillanatra mélységes csönd támad, a szemek össze-villannak s félezer ember torkán száll föl a meggyötört kálvinista ősök örökszép éneke: Tebenned bíztunk eleitől fogva…Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre megkövülve, lenyűgözve áll a tömeg fölött, szája remeg a meghatottságtól. Beszél és beszédében megesküszik, hogy…ezután is csak egy célja lesz, harcolni a magyar népért…A tömeg vele esküszik…”E választásnak volt aztán egy országos hírű utójátéka is. A beregi nép panaszain és őszinteségén felbuzdulva Zsilinszkyék elhatározták, hogy a Közigazgatási Bíróságnál megtámadják a választás menetét és eredményét. Ezért ismét elutaztak Tarpára, ahol a falu túláradó szeretettel várta a politikust. Alig értek azonban a Kossuth-szoborhoz, nyolc csendőr élén megjelent Bálint csendőr tiszthelyettes, őrsparancsnok és alpári hangon a „csőcselék” feloszlatására szólította fel Zsilinszkyt. A vita hamarosan elmérgesedett a két ember között, amikor pedig a karhatalom puskatussal a népre támadt, végképp elszakadt a húr. Zsilinszky egyre erőteljesebb tiltakozása oda vezetett, hogy Bálint tiszthelyettes letartóztatással fenyegette meg a politikust, aki ettől sem rettenve meg hagyta, hogy a bilincset csuklóira tegyék a csendőrök. A magyar közéletben addig ilyen szokatlan ügy végül is úgy végződött, hogy miután a helyi elöljáróság megtagadta a telefon használatát Zsilinszky társaitól, azok még azon az éjjel, június 29-én Vásárosnaményba siettek, felköltötték Kozma György főszolgabírót, aki autójával Tarpára sietett, és utasítására szabadon bocsátották Bajcsy-Zsilinszky Endrét.A választási fellebbezés végül is nem járt sikerrel, de Tarpa népe mégis őt tekintette igazi képviselőjének, panaszos leveleiket rendre közölték Zsilinszky lapjaiban, az Előőrsben, majd a Szabadságban. Ő maga pedig nyílt levelekkel bombázta a kormány tagjait, felvetve a Tisza menti gyümölcstermesztés fontosságát, azután az ugyanott megtermelt gyümölcsnek a Tiszán való elszállítása lehetőségét. Mindezen lehetőségek kiaknázásával a tiszaháti nép sanyarú helyzetén kívánt országos segítséggel javítani, sajnos sikertelenül. Az akkoriban jelentkező népi írók tábora, Féja Géza, Szabó Pál, Tamási Áron rendre elkísérték a Bereget járó útjain, és megrázó írásokban számoltak be az ott tapasztaltakról.A következő évben Zsilinszky és társai új pártot szerveztek, a Nemzeti Radikális Párt a legkevésbé sem véletlenül Tarpán tartotta meg országos zászlóbontását. Az újsághírek szerint 1931. január 11-én két és fél ezres tömeg várta a falu határában a pártot alakítókat. A húsztagú lovasbandérium, élén Zeke Károllyal, kuruc zászlóval köszöntötték Bajcsy-Zsilinszky Endrét, a zászlóra az alábbiakat hímezték: Tarpa kuruc volt és az is marad! A népgyűlés színhelyén csendőrjárőr cirkált, Csaroda felől katonák érkeztek.A programbeszédben, többek között arról beszélt a párt elnöke, hogy követelni fogják a tömeges falusi végrehajtások és árverések felfüggesztését, moratóriumot kérnek a kisgazdavilág számára a közterhek és kölcsönadóságok kifizetésére. Követelik továbbá a tíz hold alatti birtokosok közterheinek elengedését. Beszédét az alábbi szavakkal fejezte be: „Leszúrtam a tarpai zászlót a beregi földbe, senki sem bírja onnan kitépni, gyökeret fog verni ez a zászló és élet fog fakadni az ágain.” A zászlóbontásról szóló tudósítás pedig még azt adta hírül, hogy a tarpai kerület minden községében megalakult a helyi pártszervezet. A Nemzeti Radikális Párt ideiglenes országos vezetőségének Papp Alajos tarpai kisgazda is tagja lett.Nem csoda ezután, hogy a kormánypárt minden választási machinációja ellenére az 1931 június 28-án tartott választáson a tarpai kerület elsöprő többséggel választotta meg képviselőjévé, úgy, hogy a kormánypárti Konkoly-Thege Kálmán tarpai választási beszéde érdeklődők hiánya miatt el is maradt. Pedig a terror, élén Bálint Márton csendőr tiszthelyettessel működött! Az Előőrs rendre közölte a híreket a bevert fejű férfiakról, a megrugdosott, megvert nőkről. Angalét Béláné, Debreczeni Károly, Angalét Béla, Huszti Ferenc panaszait vették fel a tarpai pártirodán. Huszti Ferenc fejsérülése annyira súlyos volt, hogy gépkocsin a nyíregyházi Erzsébet kórházba kellett szállítani. Az atrocitások idején a községben tartózkodott Bajcsy-Zsilinszky Endre, és a bepólyált fejű Huszti Ferencet a szintén ott lévő főispán és főszolgabíró elé vitte, majd elégtételt követelt tőlük a csendőrségi brutalitással szemben. Ezután a csendőrőrsre sietett Bálint tiszthelyettest keresve, hogy felelősségre vonja. A sors fintora, hogy végül Bálint jelentette fel őt becsületsértésért, és nem is indított a hatóság a csendőrség ellen eljárást, annyi történt mindössze, hogy a tiszthelyettest szolgálaton kívüli állományba helyezték.A választási győzelem új lendületet adott a Nemzeti Radikális Párt térhódításának. 1932. március 20-án Budapesten tartották vezetőségi ülésüket, melyen Tarpát vitéz Bede Béla, Esze János, Varga György, Simon Miklós, Simon József és Szlepák József képviselték. Az országos fórumon ismét az általános és titkos választójogért és legalább hárommillió holdra kiterjedő új birtokreformért szálltak síkra.1933. november 12-én Balogh Elek, Klein Hermann és Szabó Gábor szerveztek a református egyház bekerített telkére nyilvános népgyűlést, ahol Bajcsy-Zsilinszky Endre mellett a Nemzeti Radikális Párt programját dr. Tombor Jenő, Csizmadia Lajos, dr. Erőss János, Féja Géza író, Novák László és dr. Gulácsy József ismertették. A gyűlést a tarpai csendőrőrs egy járőre is „biztosította”. A képviselő legodaadóbb hívei között voltak Tarpán vitéz Bede Béla, Esze János, Gyöngyösi János, Varga József, Varga István és felesége, Simon Miklós, Simon József, Szász Gábor, Ficze József, valamint Huszti Ferenc.Bajcsy-Zsilinszky Endre munkatársaival rendszeresen járta választókerületét, tartotta beszámolóit és a sorozatos szomorú és keserű tapasztalatai alapján szólalt fel a képviselőházban. 1931 decemberében a tűrhetetlen adóterhek és a rossz adórendszer tárgyában, 1932 nyarán a gabonaellátás visszáságairól nyújtott be interpellációt. Ebben idézte a tarpai Varga György levelét, aki azt írta, hogy a búza ára 20–21 pengő, a malom pedig 24 pengőért adja, azonban még ilyen drágán sincs elegendő és megfelelő minőségű. Ez a vidék két-háromszáz mázsát is igényelne újig. Ugyanakkor, érvelt a képviselő, az ország nagy részében csak tíz-tizenegy pengőt kérnek a búza mázsájáért. A szintén 1932-ben az adóreform tárgyában elmondott interpellációjában tarpai példákat is felhozott. Ekkor ismertette vitéz Bede Béla bíró adóívét, akinek negyven hold földje, kilencszázötven négyszögöles házhelye, két szoba-konyhás lakása van, melyek után 573 pengő adót kellene fizetnie. Ezt az adótételt a beregi Tiszaháton, ha megfeszül az ember, sem lehet kifizetni, érvelt Bajcsy-Zsilinszky, majd Szlepák József, Varga Elek törpebirtokosok, Bede Béla kerülő adóíveit ismertette. Bede Béla akkori egész évi fizetése kétszázötven pengő volt, egy hold földje és szoba-konyhás lakása után 66 pengő volt az évi adója. Meginterpellálta a földművelésügyi minisztert is azzal, hogy itt, a tarpai határban a Tisza évről évre huszonöt-harminc hold, jó minőségű, televény földet hord el és eddig hiába hívták fel a figyelmet a partvédő művek fontosságára. A beregi nép, a parasztság helyzetének könnyítését szolgáló felszólalásai mellett nagy figyelmet fordított az országos, nemzetközi politikára is. Ő volt, aki a képviselőház 1933. május 18-i ülésén azt szorgalmazta, hogy a magyar külpolitikának el kell szakadnia Németország politikájától, és a revíziós törekvéseket a németektől függetlenül kell megvalósítani.1934 novemberében Barcza Ernő földművelésügyi helyettes államtitkárral járta be a Tiszahátat, személyesen is megmutatva neki korábbi interpellációinak helyszíneit, a tarpai ősgyümölcsöst, az omló Tisza-partot, s ismételten a kormányzat segítségét kérte.1935. március 12-én a Nemzeti Radikális Párt nagygyűlést kívánt tartani Tarpán, melyhez március 9-én a járási főszolgabíró az engedélyt megadta, úgy, hogy a gyűlés Varga György zárt udvarán tartható meg, a programban elnöki megnyitó, záróbeszéd, Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőjelölt programbeszéde és dr. Erőss János nyíregyházi ügyvéd felszólalása szerepelhet csak. A főszolgabíró vitéz Bede Bélát, Varga Györgyöt, Balogh Eleket és Gyöngyösi Jánost tette felelőssé, „hogy a népgyűlés meg nem kezdhető, amíg annak törvényszerű lefolyásának ellenőrzésére, valamint a közrend és közbiztonság megóvása céljából kirendelt közigazgatási tisztviselő és csendőri karhatalom meg nem érkezik, s a népgyűlés megkezdésére szóbeli engedélyt nem adott”.Bajcsy-Zsilinszky Endre méltán érezhette, hogy mindent, amit lehetett és tudott, megtett választóiért. Nyugodtan várta tehát az 1935-ös új választásokat. A miniszterelnök, Gömbös Gyula, aki eddig hiába próbálta mandátumokkal, sőt miniszteri bársonyszékkel is magához és politikájához édesgetni Zsilinszkyt, ismét a választási terror módszeréhez folyamodott. Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár irányításával a hatóságok szinte gátlás nélkül akadályozták a nemkívánatosnak minősített jelölteket. Különösen nagy port vert fel ismét Bajcsy-Zsilinszky esete, akit egy sor erőszakos és törvénytelen eszköz felhasználásával ütöttek el a képviselőségtől, hogy a kormánypárt jelöltjét Kenyeres K. Miklós evangélikus vallású mérnököt juttassák be a parlamentbe. A választás után kiderült, hogy a képviselő nem mérnök, nem is evangélikus, eredeti neve Kaufmann Miklós, egy rabbi szélhámos fia, akivel a családja minden kapcsolatot megtagadott, miután ő az Ébredő Magyarok Egyesület szélsőségeseihez csatlakozott. A petíciós eljárás során, melyet Zsilinszky nyert meg, Kenyeres-Kaufmanntól a mandátumot visszavették, s új választást írtak ki a tarpai kerületben.Az 1935. december 1-jén megtartott pótválasztás is a terror jegyében telt el, s az Konkoly-Thege Kálmán kormánypárti jelölt győzelmét hozta. Ekkor fordult levélben a választókhoz Bajcsy-Zsilinszky Endre és dr. Erőss János. Többek között az alábbiakat írták: „Azt hittük, hogy a Kaufmann-féle márciusi választáson döbbenetesen kompromittált hatalom és helyi közigazgatási hatóság legalább annyiban le fogja vonni baklövéseinek következményeit, hogy az újabb választásnál már nem állít hivatalos ellenjelöltet pártunknak, vagy ha már igen, a kerület megcsúfolt választóival szemben legalább annyiban fog vezekelni, hogy legfőbb polgári jogának gyakorlásában szabad kezet enged s nem fog közpénzen és közhatósági személyek bevonásával újabb lélektiprást csinálni…Alig 1-2 nap múlva mégis látnunk kellett, hogy a férfi és asszonyi szemek százaiban december 1-én megcsillant könnyek nem múló hangulat, hanem a jogos keserűség és elszánt elhatározás könnyei voltak, s az egész kerületben volt igaz híveink, de főként várunk és erősségünk – Tarpa – népe nem tud belenyugodni a történtekbe, s még mindig bízva a törvények uralmában, főként pedig a m. kir. Közigazgatási Bíróság igazságosságában – csaknem egyhangúan kívánta a tavaszinál erkölcseiben semmivel sem különb – legfeljebb eszközeiben körmönfontabb decemberi választás megpetícionálását…”A levél további részében az aláírók – Bajcsy-Zsilinszky Endre és dr. Erőss János – arról tájékoztatták híveiket, hogy megkezdik a választások kiigazításához szükséges ívek összegyűjtését, és mivel az igazságügyi miniszter a választási vétségek alól közkegyelmet hirdetett, a korábbi választáson megvesztegetett, vagy megfenyegetett választó minden felelőségre vonás alól mentesített, s az új választást kérő petíciót bátran aláírhatja.Levonva a szégyenteljes tarpai eset tapasztalatait, Bajcsy-Zsilinszky Endre lemondott vitézi címéről is. Bár időlegesen kiszorult a képviselőházból, politikai küzdelmeit kitartóan folytatta. Harcos írásai ezekben az években a Szabadság, valamint a Magyarország hasábjain jelentek meg. Zsilinszky Magyarország külpolitikájában a német kérdést, a belpolitikában a magyar parasztság megoldatlan gazdasági és szociális problémáit tartotta a legfontosabbnak. Ezért és a baloldali erők tömörítésére még 1936-ban pártjával együtt fuzionált a Független Kisgazdapárttal.Az 1939-es tavaszi választásokon, amikor már listás helyekről is kellett dönteni, a Független Kisgazdapárt megyei listáját vezetve került be a képviselőházba. A tarpai kerület egyéni képviselője továbbra is Konkoly-Thege Kálmán maradt.A második világháború éveiben lett Bajcsy-Zsilinszky Endre az ország vezető ellenzéki politikusa. Ekkor vált államférfivá, az ellenállási mozgalom hős vezetőjévé. De a beregi végekről ekkor sem feledkezett meg. Levelezésében, cikkeiben, parlamenti felszólalásaiban örök motívum a tiszaháti parasztság sorsa. Segítette a tarpaiakat, hogy a főváros határában bérelhessenek zöldségtermesztésre alkalmas földet, s terményeiket ott értékesíthessék. Felszólalt a kíméletlen adóbehajtás ellen, agitált a falvak villamosítása mellett.Bajcsy-Zsilinszky Endrének a világháborúval, a németekkel, majd az ország megszállásával kapcsolatos nézetei és bátor tűzharca ismeretes. Amikor a börtönből 1944 október közepén kiszabadult, illegalitásban a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága elnökeként harcolt tovább a szabad, független, demokratikus Magyarországért. A nyilashatalom fogta el és ítélte halálra. Sopronkőhidán végezték ki 1944. december 24-én. Végakarata szerint Tarpán temették el, „…annak a népnek a református temetőjében, melyet annyira szerettem s amely engem is annyira szeretett és megbecsült.” „Biztosra veszem – mondta a sopronkőhidai börtönben Bárdosi Jenő evangélikus börtönlelkésznek –, hogy az egész tarpai nép sorfalat fog állni, amikor a református templom harangjainak zúgása között poraimat Tarpára szállítják.”Az új Magyarország kormánya első intézkedései között hajtotta végre a végrendeletet. 1945. május 27-én nemzeti gyászban búcsúztatták a mártírt Budapesten az Országház előtt, másnap különvonattal szállították a koporsót Vásárosnaményba, onnan pedig Tarpára. A falu határában két gyászlobogós lovas várta a menetet, majd a községháza elé vonultak az ott felállított ravatalhoz. A koporsó ravatalra tétele után dr. Erőss János szabolcsi, Varga Imre beregi főispán után Simon Miklós tarpai gazda búcsúzott a nagy halottól. A XC. zsoltár, Tebenned bíztunk elejitől fogva… éneklése közben indult a koporsót vivő gyászmenet a temetőbe, s helyezte végső nyughelyére a tarpaiak szeretett képviselőjét.Özvegyével, Bende Máriával haláláig kapcsolatban maradt a falu. Férje szobrának tervéről még nagy megelégedéssel nyilatkozott, ám annak avatását már nem érhette meg, 1974 májusában elhunyt. Utolsó kívánságaként hamvait férje mellé temették. Az akkor épült ravatalozó első szertartása az ő búcsúztatása volt. Keresztúry Dezső akadémikus a budapesti gyászszertartás alkalmával a következő szavakkal méltatta: „…hős küzdőtársa volt. Olyan emberé, akinek helytállására milliók figyeltek fel megdöbbent szégyenkezéssel vagy tettre bátorodva, s akinek emlékezetét egy nemzet őrzi szívében.”
Szerkesztés:
A Szózat c. lap munkatársa (1919–1921), főmunkatársa (1921–1922), főszerkesztője (1922–1925). Az Előörs (1928–1932), a Szabadság alapító szerkesztője (1932–1936). A Független Magyarország (1939-től) és a Szabad Szó főszerkesztője (1940-től). Publicisztikái a fenti lapokon kívül még elsősorban a Magyarországban jelentek meg (1933–1939).
Főbb művei:
F. m.: Nemzeti újjászületés és sajtó. (Bp., 1920)B.-Zs. E. újévi nyílt levele a derecskei választókerület polgáraihoz. (Bp., 1924)Nemzeti radikálizmus. (Bp., 1930)A Nemzeti Radikális Párt gazdasági és szociálpolitikai programja és szervezete. (Bp., 1931)Német világ Magyarországon. (Bp., 1937)Egyetlen út: a magyar paraszt. (Bp., 1938)Mátyás király. (Bp., 1939; 2. kiad. 1983)Helyünk és sorsunk Európában. (Bp., 1941)Transylvania. Past and Future. (Genf, 1944)Erdély múltja és jövője. Utószó: Vigh Károly. (Bp., 1990).
Bajcsy-Zsilinszky Endre
Született: 1886. június 6. Szarvas, Békés vármegye
Meghalt: 1944. december 24. Sopronkőhida, Sopron vármegye
Család:
Szülei Zsilinszky Endre, Bajcsy Mária. Apja a 18. sz. elején a Felvidékről Békés vm.-be telepített szlovák jobbágyok leszármazottja volt, akik Békéscsabán éltek; anyja, Bajcsy Mária régi magyar köznemesi családból származott. Nagybátyja: Zsilinszky Mihály (1838–1925) történész, kultúrpolitikus. Testvére: Zsilinszky Gábor (1888–1953) vegyészmérnök, politikus; ill. Zsilinszky Margit és Zsilinszky Erzsébet. A család 1887-től Békéscsabán élt. Vitézzé avatásakor (1925) anyja családi nevét is felvéve, nevét Bajcsy-Zsilinszkyre változtatta, 1935-ben lemondott vitézi rangjáról. Felesége: 1944-től Bende Mária (1900–1974) politikus.
Iskola:
A békéscsabai ev. gimnáziumban érettségizett (1904), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen állam- és jogtud. doktori oklevelet szerzett (1908); közben egy-egy félévig a lipcsei, majd a heidelbergi egyetemen tanult (1906–1907).
Életút:
Tarpáról szólva Esze Tamás és a kurucok mellett mindenképpen szót kell ejtenünk a XX. századi magyar történelem kiemelkedő személyiségéről, Bajcsy-Zsilinszky Endréről is. Arról a férfiról, akit egyenessége, kikezdhetetlen becsületessége, őszinte igazságkereső szándéka állított a nemzeti és társadalmi haladásért harcolók élére. Igaz ugyan, hogy élete, politikai pályája számtalan ellentmondást hordozott, de a nemzeti érzéstől és a szociális indulattól fűtött Bajcsy-Zsilinszky Endre mindenkor becsülettel vívta a maga igaz harcát. Megvívta politikai ellenfeleivel, ha kellett elvbarátaival, mi több, önmagával is. Páratlanul hosszú utat tett meg, amíg az 1918-1919 utáni ellenforradalom fajvédő, kommunistaellenes felfogásától fokozatosan eljutott a tettekben is vállalt német- és náciellenességig. Ebben a harcában mindvégig erősítette a magyar nemzet, elsősorban a magyar parasztság iránt érzett szinte már rajongó szeretete, amit pedig a viharsarki, majd a beregi, elsősorban a tarpai nép támogatásával viszonozott.Vitéz Bajcsy Zsilinszky Endre (Szarvas, 1886. június 6.–Sopronkőhida, 1944. december 24.) korábban a derecskei választókerület nemzetgyűlési képviselője az 1920-as évek végén találkozott először a tarpaiakkal. A Viharsarkon kívül nem volt még egy olyan része az országnak, ahol a falusi nép elesettsége, kiszolgáltatottsága olyan éles formában jelentkezett, mint a beregi Tiszaháton.Mindezekre barátja, Zsirkay János hívta fel a figyelmét, aki ismerős volt a választókerületben. Gulácsy Dezső képviselő 1929. május 10-i halálával megüresedett a tarpai mandátum, és Bajcsy-Zsilinszky Endre elhatározta, hogy ebben az ellenzékinek számító kerületben indul a képviselőségért. Vonzotta őt az egyszerű, szorgalmas beregi nép, amely nagyon is rászolgált arra a misszióra, amit aztán Zsilinszky vállalt az érdekében. És ez az őszinte, tiszta beszédű, nyílt tekintetű, egyenes jellemű ember hamar megnyerte magának a vidéket. Bajcsy-Zsilinszky Endre és a beregi Tiszahát, Esze Tamás kuruc népe egymásra találtak.A tarpai (beregszászi) választókerülethez a két világháború között Beregsurány, Beregdaróc, Csaroda, Márok, Márokpapi, Tákos, Gulács, Hete, Fejércse, Tivadar és Tarpa község tartozott, összesen 3746 választóval, közülük Tarpán 1325-en éltek.Zsilinszky lapja, az Előőrs 1929. május 25-i száma közölte először elhatározását. Másnap már itt, a szép számban összegyűlt választók előtt mondta el programbeszédét a jelölt. Bírálta a rossz adópolitikát, beszélt az uzsoráról, arról, hogy a kormány kiszolgáltatta a falvak népét a bankoknak. Meghirdette nemzeti radikális programját, az általános, egyenlő és titkos választójogot, a kétmillió föld nélküli paraszt földhöz juttatását és a trianoni béke revízióját.A hivatalos politika sem maradt azonban tétlen, a kormánypárt minden tisztátalan eszközt (lélekvásárlás, itatás) és hatósági terrort, a jegyzőket, csendőrséget igénybe véve törekedett, hogy jelöltje, Konkoly-Thege Kálmán nyugállományú huszár ezredes nyerje el itt a mandátumot.A június 7-i választáson áttörés nem történt, a hivatalos közegek által vezérelt féktelen választási terror Konkoly-Thege Kálmán győzelmét hozta. Zsilinszky mandátum nélkül maradt, de, mint írta: „…mégis el kellett menni Tarpára, hogy megtörjük azt a fáradt, beteg közönyt, mely itt a magyarság legjobbjainak a lelkét fojtogatja, itt kellett hagyni az íróasztalt, hogy megint egyszer az Isten szabad ege alatt nézhessünk szemébe és szívébe a robotoló és szenvedő magyar tömegeknek, s megkérdezhessük tőle magától: mi fáj, mire vár és mit akar. A választ megkaptuk, s e válasz diadalmenetté tette vereségünket, szégyenbe és elkullogásba fojtott egy alacsonyan szerzett mandátumot és új reménységek zászlócskáit tűzte ezer és ezer jó magyar ember nekitüzesedett szemébe.”A választás után ugyanis Bajcsy-Zsilinszky hívei elmondták jelöltjüknek mindazon praktikákat, melyekkel a kormánypárt élt a lélekvásárlásban, s a végső konklúzió mindig ugyanaz volt, „a képviselő úr elmegy, de mi maradunk”, és a nyílt szavazásos választási rendszer miatt az őt választókra zúdulnak majd a jegyzők és csendőrség zaklatásai, a bankok követelései, majd a végrehajtások.Az Előőrs mindezekhez még az alábbiakat tette hozzá: „…Bajcsy-Zsilinszky Endre…bejelentette, hogy a tarpai kerület mandátumát magáénak tekinti, azt tőle törvénytelen eszközökkel vették el, a mandátumot panasz-szal támadja meg és megsemmisítteti…Dörgő éljen volt rá a felelet…A vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre körül álló mintegy félezer ember egyszerre, áhítattal énekelni kezdette: Isten áldd meg a magyart…A kalapok lekerültek, a csendőrök feszes vigyázzba meredtek, asszonyok, lányok sírtak. Soha ilyen méltósággal, ilyen fanatikus hittel Himnuszt még nem énekeltek Tarpán…A Himnusz után a Szózat következett, majd dörgő éljenzés közben szállt autóba vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre…Félezer tarpai magyar ment nyugodtan, komoran, dacosan vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre után… Mikor hazatértek, még utoljára hallani akarta a tömeg Zsilinszky Endrét. Széket hoztak, Zsilinszky feláll, beszélni akar, mikor alig két lépésnyire tőle egy ráncos arcú, öreg magyar néni reszkető templomi hangon bátortalanul énekbe kezd. Egy pillanatra mélységes csönd támad, a szemek össze-villannak s félezer ember torkán száll föl a meggyötört kálvinista ősök örökszép éneke: Tebenned bíztunk eleitől fogva…Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre megkövülve, lenyűgözve áll a tömeg fölött, szája remeg a meghatottságtól. Beszél és beszédében megesküszik, hogy…ezután is csak egy célja lesz, harcolni a magyar népért…A tömeg vele esküszik…”E választásnak volt aztán egy országos hírű utójátéka is. A beregi nép panaszain és őszinteségén felbuzdulva Zsilinszkyék elhatározták, hogy a Közigazgatási Bíróságnál megtámadják a választás menetét és eredményét. Ezért ismét elutaztak Tarpára, ahol a falu túláradó szeretettel várta a politikust. Alig értek azonban a Kossuth-szoborhoz, nyolc csendőr élén megjelent Bálint csendőr tiszthelyettes, őrsparancsnok és alpári hangon a „csőcselék” feloszlatására szólította fel Zsilinszkyt. A vita hamarosan elmérgesedett a két ember között, amikor pedig a karhatalom puskatussal a népre támadt, végképp elszakadt a húr. Zsilinszky egyre erőteljesebb tiltakozása oda vezetett, hogy Bálint tiszthelyettes letartóztatással fenyegette meg a politikust, aki ettől sem rettenve meg hagyta, hogy a bilincset csuklóira tegyék a csendőrök. A magyar közéletben addig ilyen szokatlan ügy végül is úgy végződött, hogy miután a helyi elöljáróság megtagadta a telefon használatát Zsilinszky társaitól, azok még azon az éjjel, június 29-én Vásárosnaményba siettek, felköltötték Kozma György főszolgabírót, aki autójával Tarpára sietett, és utasítására szabadon bocsátották Bajcsy-Zsilinszky Endrét.A választási fellebbezés végül is nem járt sikerrel, de Tarpa népe mégis őt tekintette igazi képviselőjének, panaszos leveleiket rendre közölték Zsilinszky lapjaiban, az Előőrsben, majd a Szabadságban. Ő maga pedig nyílt levelekkel bombázta a kormány tagjait, felvetve a Tisza menti gyümölcstermesztés fontosságát, azután az ugyanott megtermelt gyümölcsnek a Tiszán való elszállítása lehetőségét. Mindezen lehetőségek kiaknázásával a tiszaháti nép sanyarú helyzetén kívánt országos segítséggel javítani, sajnos sikertelenül. Az akkoriban jelentkező népi írók tábora, Féja Géza, Szabó Pál, Tamási Áron rendre elkísérték a Bereget járó útjain, és megrázó írásokban számoltak be az ott tapasztaltakról.A következő évben Zsilinszky és társai új pártot szerveztek, a Nemzeti Radikális Párt a legkevésbé sem véletlenül Tarpán tartotta meg országos zászlóbontását. Az újsághírek szerint 1931. január 11-én két és fél ezres tömeg várta a falu határában a pártot alakítókat. A húsztagú lovasbandérium, élén Zeke Károllyal, kuruc zászlóval köszöntötték Bajcsy-Zsilinszky Endrét, a zászlóra az alábbiakat hímezték: Tarpa kuruc volt és az is marad! A népgyűlés színhelyén csendőrjárőr cirkált, Csaroda felől katonák érkeztek.A programbeszédben, többek között arról beszélt a párt elnöke, hogy követelni fogják a tömeges falusi végrehajtások és árverések felfüggesztését, moratóriumot kérnek a kisgazdavilág számára a közterhek és kölcsönadóságok kifizetésére. Követelik továbbá a tíz hold alatti birtokosok közterheinek elengedését. Beszédét az alábbi szavakkal fejezte be: „Leszúrtam a tarpai zászlót a beregi földbe, senki sem bírja onnan kitépni, gyökeret fog verni ez a zászló és élet fog fakadni az ágain.” A zászlóbontásról szóló tudósítás pedig még azt adta hírül, hogy a tarpai kerület minden községében megalakult a helyi pártszervezet. A Nemzeti Radikális Párt ideiglenes országos vezetőségének Papp Alajos tarpai kisgazda is tagja lett.Nem csoda ezután, hogy a kormánypárt minden választási machinációja ellenére az 1931 június 28-án tartott választáson a tarpai kerület elsöprő többséggel választotta meg képviselőjévé, úgy, hogy a kormánypárti Konkoly-Thege Kálmán tarpai választási beszéde érdeklődők hiánya miatt el is maradt. Pedig a terror, élén Bálint Márton csendőr tiszthelyettessel működött! Az Előőrs rendre közölte a híreket a bevert fejű férfiakról, a megrugdosott, megvert nőkről. Angalét Béláné, Debreczeni Károly, Angalét Béla, Huszti Ferenc panaszait vették fel a tarpai pártirodán. Huszti Ferenc fejsérülése annyira súlyos volt, hogy gépkocsin a nyíregyházi Erzsébet kórházba kellett szállítani. Az atrocitások idején a községben tartózkodott Bajcsy-Zsilinszky Endre, és a bepólyált fejű Huszti Ferencet a szintén ott lévő főispán és főszolgabíró elé vitte, majd elégtételt követelt tőlük a csendőrségi brutalitással szemben. Ezután a csendőrőrsre sietett Bálint tiszthelyettest keresve, hogy felelősségre vonja. A sors fintora, hogy végül Bálint jelentette fel őt becsületsértésért, és nem is indított a hatóság a csendőrség ellen eljárást, annyi történt mindössze, hogy a tiszthelyettest szolgálaton kívüli állományba helyezték.A választási győzelem új lendületet adott a Nemzeti Radikális Párt térhódításának. 1932. március 20-án Budapesten tartották vezetőségi ülésüket, melyen Tarpát vitéz Bede Béla, Esze János, Varga György, Simon Miklós, Simon József és Szlepák József képviselték. Az országos fórumon ismét az általános és titkos választójogért és legalább hárommillió holdra kiterjedő új birtokreformért szálltak síkra.1933. november 12-én Balogh Elek, Klein Hermann és Szabó Gábor szerveztek a református egyház bekerített telkére nyilvános népgyűlést, ahol Bajcsy-Zsilinszky Endre mellett a Nemzeti Radikális Párt programját dr. Tombor Jenő, Csizmadia Lajos, dr. Erőss János, Féja Géza író, Novák László és dr. Gulácsy József ismertették. A gyűlést a tarpai csendőrőrs egy járőre is „biztosította”. A képviselő legodaadóbb hívei között voltak Tarpán vitéz Bede Béla, Esze János, Gyöngyösi János, Varga József, Varga István és felesége, Simon Miklós, Simon József, Szász Gábor, Ficze József, valamint Huszti Ferenc.Bajcsy-Zsilinszky Endre munkatársaival rendszeresen járta választókerületét, tartotta beszámolóit és a sorozatos szomorú és keserű tapasztalatai alapján szólalt fel a képviselőházban. 1931 decemberében a tűrhetetlen adóterhek és a rossz adórendszer tárgyában, 1932 nyarán a gabonaellátás visszáságairól nyújtott be interpellációt. Ebben idézte a tarpai Varga György levelét, aki azt írta, hogy a búza ára 20–21 pengő, a malom pedig 24 pengőért adja, azonban még ilyen drágán sincs elegendő és megfelelő minőségű. Ez a vidék két-háromszáz mázsát is igényelne újig. Ugyanakkor, érvelt a képviselő, az ország nagy részében csak tíz-tizenegy pengőt kérnek a búza mázsájáért. A szintén 1932-ben az adóreform tárgyában elmondott interpellációjában tarpai példákat is felhozott. Ekkor ismertette vitéz Bede Béla bíró adóívét, akinek negyven hold földje, kilencszázötven négyszögöles házhelye, két szoba-konyhás lakása van, melyek után 573 pengő adót kellene fizetnie. Ezt az adótételt a beregi Tiszaháton, ha megfeszül az ember, sem lehet kifizetni, érvelt Bajcsy-Zsilinszky, majd Szlepák József, Varga Elek törpebirtokosok, Bede Béla kerülő adóíveit ismertette. Bede Béla akkori egész évi fizetése kétszázötven pengő volt, egy hold földje és szoba-konyhás lakása után 66 pengő volt az évi adója. Meginterpellálta a földművelésügyi minisztert is azzal, hogy itt, a tarpai határban a Tisza évről évre huszonöt-harminc hold, jó minőségű, televény földet hord el és eddig hiába hívták fel a figyelmet a partvédő művek fontosságára. A beregi nép, a parasztság helyzetének könnyítését szolgáló felszólalásai mellett nagy figyelmet fordított az országos, nemzetközi politikára is. Ő volt, aki a képviselőház 1933. május 18-i ülésén azt szorgalmazta, hogy a magyar külpolitikának el kell szakadnia Németország politikájától, és a revíziós törekvéseket a németektől függetlenül kell megvalósítani.1934 novemberében Barcza Ernő földművelésügyi helyettes államtitkárral járta be a Tiszahátat, személyesen is megmutatva neki korábbi interpellációinak helyszíneit, a tarpai ősgyümölcsöst, az omló Tisza-partot, s ismételten a kormányzat segítségét kérte.1935. március 12-én a Nemzeti Radikális Párt nagygyűlést kívánt tartani Tarpán, melyhez március 9-én a járási főszolgabíró az engedélyt megadta, úgy, hogy a gyűlés Varga György zárt udvarán tartható meg, a programban elnöki megnyitó, záróbeszéd, Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőjelölt programbeszéde és dr. Erőss János nyíregyházi ügyvéd felszólalása szerepelhet csak. A főszolgabíró vitéz Bede Bélát, Varga Györgyöt, Balogh Eleket és Gyöngyösi Jánost tette felelőssé, „hogy a népgyűlés meg nem kezdhető, amíg annak törvényszerű lefolyásának ellenőrzésére, valamint a közrend és közbiztonság megóvása céljából kirendelt közigazgatási tisztviselő és csendőri karhatalom meg nem érkezik, s a népgyűlés megkezdésére szóbeli engedélyt nem adott”.Bajcsy-Zsilinszky Endre méltán érezhette, hogy mindent, amit lehetett és tudott, megtett választóiért. Nyugodtan várta tehát az 1935-ös új választásokat. A miniszterelnök, Gömbös Gyula, aki eddig hiába próbálta mandátumokkal, sőt miniszteri bársonyszékkel is magához és politikájához édesgetni Zsilinszkyt, ismét a választási terror módszeréhez folyamodott. Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár irányításával a hatóságok szinte gátlás nélkül akadályozták a nemkívánatosnak minősített jelölteket. Különösen nagy port vert fel ismét Bajcsy-Zsilinszky esete, akit egy sor erőszakos és törvénytelen eszköz felhasználásával ütöttek el a képviselőségtől, hogy a kormánypárt jelöltjét Kenyeres K. Miklós evangélikus vallású mérnököt juttassák be a parlamentbe. A választás után kiderült, hogy a képviselő nem mérnök, nem is evangélikus, eredeti neve Kaufmann Miklós, egy rabbi szélhámos fia, akivel a családja minden kapcsolatot megtagadott, miután ő az Ébredő Magyarok Egyesület szélsőségeseihez csatlakozott. A petíciós eljárás során, melyet Zsilinszky nyert meg, Kenyeres-Kaufmanntól a mandátumot visszavették, s új választást írtak ki a tarpai kerületben.Az 1935. december 1-jén megtartott pótválasztás is a terror jegyében telt el, s az Konkoly-Thege Kálmán kormánypárti jelölt győzelmét hozta. Ekkor fordult levélben a választókhoz Bajcsy-Zsilinszky Endre és dr. Erőss János. Többek között az alábbiakat írták: „Azt hittük, hogy a Kaufmann-féle márciusi választáson döbbenetesen kompromittált hatalom és helyi közigazgatási hatóság legalább annyiban le fogja vonni baklövéseinek következményeit, hogy az újabb választásnál már nem állít hivatalos ellenjelöltet pártunknak, vagy ha már igen, a kerület megcsúfolt választóival szemben legalább annyiban fog vezekelni, hogy legfőbb polgári jogának gyakorlásában szabad kezet enged s nem fog közpénzen és közhatósági személyek bevonásával újabb lélektiprást csinálni…Alig 1-2 nap múlva mégis látnunk kellett, hogy a férfi és asszonyi szemek százaiban december 1-én megcsillant könnyek nem múló hangulat, hanem a jogos keserűség és elszánt elhatározás könnyei voltak, s az egész kerületben volt igaz híveink, de főként várunk és erősségünk – Tarpa – népe nem tud belenyugodni a történtekbe, s még mindig bízva a törvények uralmában, főként pedig a m. kir. Közigazgatási Bíróság igazságosságában – csaknem egyhangúan kívánta a tavaszinál erkölcseiben semmivel sem különb – legfeljebb eszközeiben körmönfontabb decemberi választás megpetícionálását…”A levél további részében az aláírók – Bajcsy-Zsilinszky Endre és dr. Erőss János – arról tájékoztatták híveiket, hogy megkezdik a választások kiigazításához szükséges ívek összegyűjtését, és mivel az igazságügyi miniszter a választási vétségek alól közkegyelmet hirdetett, a korábbi választáson megvesztegetett, vagy megfenyegetett választó minden felelőségre vonás alól mentesített, s az új választást kérő petíciót bátran aláírhatja.Levonva a szégyenteljes tarpai eset tapasztalatait, Bajcsy-Zsilinszky Endre lemondott vitézi címéről is. Bár időlegesen kiszorult a képviselőházból, politikai küzdelmeit kitartóan folytatta. Harcos írásai ezekben az években a Szabadság, valamint a Magyarország hasábjain jelentek meg. Zsilinszky Magyarország külpolitikájában a német kérdést, a belpolitikában a magyar parasztság megoldatlan gazdasági és szociális problémáit tartotta a legfontosabbnak. Ezért és a baloldali erők tömörítésére még 1936-ban pártjával együtt fuzionált a Független Kisgazdapárttal.Az 1939-es tavaszi választásokon, amikor már listás helyekről is kellett dönteni, a Független Kisgazdapárt megyei listáját vezetve került be a képviselőházba. A tarpai kerület egyéni képviselője továbbra is Konkoly-Thege Kálmán maradt.A második világháború éveiben lett Bajcsy-Zsilinszky Endre az ország vezető ellenzéki politikusa. Ekkor vált államférfivá, az ellenállási mozgalom hős vezetőjévé. De a beregi végekről ekkor sem feledkezett meg. Levelezésében, cikkeiben, parlamenti felszólalásaiban örök motívum a tiszaháti parasztság sorsa. Segítette a tarpaiakat, hogy a főváros határában bérelhessenek zöldségtermesztésre alkalmas földet, s terményeiket ott értékesíthessék. Felszólalt a kíméletlen adóbehajtás ellen, agitált a falvak villamosítása mellett.Bajcsy-Zsilinszky Endrének a világháborúval, a németekkel, majd az ország megszállásával kapcsolatos nézetei és bátor tűzharca ismeretes. Amikor a börtönből 1944 október közepén kiszabadult, illegalitásban a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága elnökeként harcolt tovább a szabad, független, demokratikus Magyarországért. A nyilashatalom fogta el és ítélte halálra. Sopronkőhidán végezték ki 1944. december 24-én. Végakarata szerint Tarpán temették el, „…annak a népnek a református temetőjében, melyet annyira szerettem s amely engem is annyira szeretett és megbecsült.” „Biztosra veszem – mondta a sopronkőhidai börtönben Bárdosi Jenő evangélikus börtönlelkésznek –, hogy az egész tarpai nép sorfalat fog állni, amikor a református templom harangjainak zúgása között poraimat Tarpára szállítják.”Az új Magyarország kormánya első intézkedései között hajtotta végre a végrendeletet. 1945. május 27-én nemzeti gyászban búcsúztatták a mártírt Budapesten az Országház előtt, másnap különvonattal szállították a koporsót Vásárosnaményba, onnan pedig Tarpára. A falu határában két gyászlobogós lovas várta a menetet, majd a községháza elé vonultak az ott felállított ravatalhoz. A koporsó ravatalra tétele után dr. Erőss János szabolcsi, Varga Imre beregi főispán után Simon Miklós tarpai gazda búcsúzott a nagy halottól. A XC. zsoltár, Tebenned bíztunk elejitől fogva… éneklése közben indult a koporsót vivő gyászmenet a temetőbe, s helyezte végső nyughelyére a tarpaiak szeretett képviselőjét.Özvegyével, Bende Máriával haláláig kapcsolatban maradt a falu. Férje szobrának tervéről még nagy megelégedéssel nyilatkozott, ám annak avatását már nem érhette meg, 1974 májusában elhunyt. Utolsó kívánságaként hamvait férje mellé temették. Az akkor épült ravatalozó első szertartása az ő búcsúztatása volt. Keresztúry Dezső akadémikus a budapesti gyászszertartás alkalmával a következő szavakkal méltatta: „…hős küzdőtársa volt. Olyan emberé, akinek helytállására milliók figyeltek fel megdöbbent szégyenkezéssel vagy tettre bátorodva, s akinek emlékezetét egy nemzet őrzi szívében.”
Szerkesztés:
A Szózat c. lap munkatársa (1919–1921), főmunkatársa (1921–1922), főszerkesztője (1922–1925). Az Előörs (1928–1932), a Szabadság alapító szerkesztője (1932–1936). A Független Magyarország (1939-től) és a Szabad Szó főszerkesztője (1940-től). Publicisztikái a fenti lapokon kívül még elsősorban a Magyarországban jelentek meg (1933–1939).
Főbb művei:
F. m.: Nemzeti újjászületés és sajtó. (Bp., 1920)B.-Zs. E. újévi nyílt levele a derecskei választókerület polgáraihoz. (Bp., 1924)Nemzeti radikálizmus. (Bp., 1930)A Nemzeti Radikális Párt gazdasági és szociálpolitikai programja és szervezete. (Bp., 1931)Német világ Magyarországon. (Bp., 1937)Egyetlen út: a magyar paraszt. (Bp., 1938)Mátyás király. (Bp., 1939; 2. kiad. 1983)Helyünk és sorsunk Európában. (Bp., 1941)Transylvania. Past and Future. (Genf, 1944)Erdély múltja és jövője. Utószó: Vigh Károly. (Bp., 1990).
Leuchtende Kerzen (0)
Gefallene Kerzen (4)
Derzeit leuchtet keine Kerze
die Kerze anzünden
Simon Botond , 2024.10.30
vor 1 Monaten
Angezündet von Simon Botond
Vass Albert, 2022.01.24
2 Jahr
Angezündet von Vass Albert
Nagyapám barátja volt.
Kolle Sándor, 2020.06.07
4 Jahr
Angezündet von Kolle Sándor
Nyugogj békében
vargagyd, 2019.12.23
4 Jahr
Angezündet von vargagyd