Arany János emléktábla – Karlovy Vary

Csehország legismertebb fürdőhelyén az elmúlt évszázadok során számos magyar keresett gyógyulást. Közülük talán a leghíresebb Arany János (1817-1882) volt, aki epebántalmait enyhítendő 1869-től nyolc esztendőn át a nyár egy részét itt töltötte. A legnagyobb magyar epikus költő – betegeskedése és leánya, Juliska 1865-ben bekövetkezett korai halála miatt – szinte felhagyni látszott irodalmi tevékenységével.

A “karlsbadi kúra” azonban nemcsak Arany testi bajaira hozott enyhülést, de újból kedve mutatkozott a poézis iránt is. Itt írta (németül) Mottó című kis költeményét, a Nőmhöz című verstöredéket, és görög drámákat is fordított Karlovy Varyban. A hely szelleme felbukkan a Toldi szerelmében, midőn IV. Károly cseh király (a fürdőhely névadója) vadásztársaival – köztük Toldi Miklóssal – szarvasüldözés közben felfedezi a gyógyító erejű forrást. 

A Zámecký vrch utca 4. számú házán 1957 óta őrzi a sötétszürke márványtábla az egykor itt időző poéta, “Karlovy Vary nagy csodálója” emlékét. Arany 1870-től a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt, és mint rangos vendéget a városvezetés valamelyik előkelő hotelban szerette volna elhelyezni. Ám ő végig hű maradt az ódon házhoz és a megszokott, megszeretett környékhez.

Karlsbadot Arany egyebek között a Toldi szerelme című eposzában énekelte meg.

"De Károly a völgyet megszereté nagyon, 

Lön gondja utóbb, hogy neki nevet adjon:

Csatolta még hozzá két falu határát,

S ahol a forró víz kilövi sugarát,

Emele ott fürdőt, telepíte várost:

Az egész világnak gyűlőhelye már most.

Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe,

S hol a fürdő épült a forrás fölébe,

Ötszáz évvel utóbb – vagy igen, már többel,

Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember;

Megáldotta vizét, nagy jótéteményért,

Ha nem új életért, új élet-reményért,

S ha valaha célhoz bir jutni ez ének:

Köszöni e forrás csuda hévvizének.''