Móricz Zsigmond Színház

A Móricz Zsigmond Színház Nyíregyháza, és Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye kulturális életének meghatározó szereplője, hosszú évek óta az egyik legsikeresebb vidéki kőszínház.

A nyíregyházi színi előadásokról az első helyi híradások 1831 júniusából származnak, de 1837-től már a pesti lapok is beszámolnak nyíregyházi színielőadásokról. Mivel nem volt önálló színházépület, az előadásokat a Nagyvendéglőben vagy a csizmadia színben tartották. 1869. november 16-án a város tanácsa elhatározta, hogy állandó színházat létesít. A ma is álló kőépület Alpár Ignác tervei alapján csak több évtized múlva, 1894. február 6-án, az egykori Széna piacon nyílt meg. 

A társadalmi összefogás első nyomai 1893 januárjától látszottak. Somogyi Gyula, a város első közjegyzője kezdeményezte a színházépítés ügyét, s az ékszerész Kubassy Gusztávval felajánlották közösen birtokolt telküket az épület elhelyezésére a színházalapítók 15 részvénye ellenében. Somogyi Gyula 1893. április 9-én megnevezte azt a 86 részvényest, akik 154 darab részvényt jegyeztek. Miután összejött az építkezéshez szükséges felajánlás, és Alpár Ignác tervei is rendelkezésre álltak, 1893. július 17-én kiadták a megbízást Vojtovits Bertalan és Barzó Mihály építész vállalkozóknak, akik egy hét múlva elhelyezték a színház alapkövét. Végül 1894. február 6-án az egykori Széna piacon megnyílt a ma is álló kőépület. Belső berendezése fából készült, a földszinten 150 ülőhellyel, továbbá tizenkét földszinti és tíz emeleti páhollyal, erkéllyel és karzattal. Eredetileg 610 személy befogadására tervezték, kényelmesen csak 450-en fértek el benne. 1955-től 1960-ig 16 millió forintos költséggel teljesen felújították az épületet. A befogadóképességét 450-ről 508-ra növelték. Egy-egy színházi szezon a kezdetektől fogva csupán néhány hetet vagy hónapot tartott. 

1979-ben a megyei vezetés úgy határozott, önálló társulatot hoz létre, ezért az 1950-es után 1980-ban egy újabb nagyszabású átalakításra, bővítésre került sor, hogy a színház folyamatosan ki tudjon szolgálni egy társulatot. 1980 nyarán kinevezték az igazgatót, Bozóky Istvánt, aki mellett 1980–1982 között Fehér György volt a színház művészeti vezetője és rendezője. 1981-ben harminchárom művésszel kötöttek egy évre szóló szerződést és augusztusban megnyílt a közönségiroda is. 1981. október 17-én nyitották meg az intézmény kapuit, Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művével. Ebben az időszakban épült meg a színészház és 1984 őszére a – csak 2 évvel később elnevezett – Krúdy stúdiószínpadnak alkalmas épületrész.