Verasztó Ferenc

1936. december 30. napján látta meg a napvilágot Verasztó Ferenc és Horváth Margit elsőszülött gyermekeként. Kardoskúton nevelkedett, 14 éves korától a tejiparnál dolgozott, mellette kovács mesterséget tanult. Feleségével, Gera Irénkével 1953 nyarán ismerkedtek meg, 1956. szeptember 22-én házasodtak össze, akivel 63 év házasságban élt, 7 gyermeket neveltek fel. 1961-től a Kőolajvezeték Vállalatnál kezdett dolgozni, mely vállalat vezetőjének a buzdítására 1973-ban 5 gyermekével Kecskemétre költöztek. Szíve mindvégig visszahúzta gyökereihez, Kardoskútra. A Gáz- és Olajszállító Vállalatnál diszpécseri munkakörben dolgozott, innen is ment 35 év eltöltött idő után nyugdíjba. Munkahelyén kiváló dolgozó, szolgálati idejének és munkájának az elismeréséül „Bányász szolgálati érdemérem” bronz, ezüst és arany fokozatát adományozták neki. De talán a legnagyobb elismerés számára az volt, hogy két fia, Ferenc és Róbert folytathatta az Ő idejében kiépült gázvezeték üzemeltetését. Munkatársaival szoros barátságot ápolt, a nyugdíjas találkozók aktív résztvevője volt. Munkahelye mellett nem tanult szakmájaként, de mesteri fokon, nyáron, fáradságot nem kímélve kőművesként dolgozott, télen pedig böllérként vágta Kardoskút és Kecskemét környékén a disznókat. Nem tudott nemet mondani, a hozzá kéréssel fordulóknak mindig a segítéségre volt. Mindezen sok munka mellett önfenntartó gazdálkodásra törekedett, így számos hobbi-kerten, tanyán jószágokat tartott, gazdálkodott. Nyugdíjas éveiben, a kardoskúti Fekete tanyát, ahol fiatalemberként kovácsként dolgozott és első két gyermeke is oda született, újjáépítette, testvérével Sándorral gazdálkodtak. Az elmúlt 10 év unokái körében telt, napi kapcsolatban volt velük, vigyázott rájuk, játszott velük, malmozni, számolni tanította őket, s közben az élete történeteit mesélte nekik. A családjával, testvéreivel minden alkalmat megragadott, hogy együtt lehessen. Szívesen tett eleget a különböző meghívásoknak. Nagyon szeretett testvérénél, Lajosnál Budapesten, a Király utcai rendezvényeken részt venni, Sándor és Imre testvérével, Kollár Gabival pörköltet főzni. Dörzsölt ultis volt: a kardoskúti Sárga tanyán Sanyi és Lajos öccsével és Kollárral osztották a lapot. Jó humorú, életvidám ember volt, ami környezetére is átragadt. Számos családi rendezvénnyel, tanyaavatókkal, házassági évfordulókkal, Ő maga is a számára egyik legfőbb értéket, a családi összetartást hangsúlyozta. Túlzás nélkül állítható, hogy végtelen becsületes, tisztességes ember volt. Élete, házassága és szorgalma példaértékű.