AZ EMLÉKTÁBLA TÖRTÉNETEA DVSC női kézilabda csapata mindig több volt, mint egy sportklub. Aki ehhez a közösséghez tartozik, egy nagy család tagja lesz, melynek tagjai együtt nevetnek és sírnak. A debreceni női kézilabda otthona, immáron több mint két évtizede a Hódos Imre Sportcsarnok. Itt találkozunk mi, a DVSC kézilabdacsalád tagjai, ez valóban a második otthonunk. Egy család életéhez hozzátartozik az emlékezés. Ezzel a virtuális emléktáblával szeretnénk emléket állítani azon családtagjainknak, akik játékosként, vezetőként, szurkoló...
AZ EMLÉKTÁBLA TÖRTÉNETE
A DVSC női kézilabda csapata mindig több volt, mint egy sportklub. Aki ehhez a közösséghez tartozik, egy nagy család tagja lesz, melynek tagjai együtt nevetnek és sírnak. A debreceni női kézilabda otthona, immáron több mint két évtizede a Hódos Imre Sportcsarnok. Itt találkozunk mi, a DVSC kézilabdacsalád tagjai, ez valóban a második otthonunk. Egy család életéhez hozzátartozik az emlékezés. Ezzel a virtuális emléktáblával szeretnénk emléket állítani azon családtagjainknak, akik játékosként, vezetőként, szurkolóként egykoron sokat tettek a klubért, de sajnos már nem lehetnek közöttünk!
A DVSC KÉZILABDA CSAPATÁNAK TÖRTÉNETE
A DVSC női kézilabdacsapatának történetét 1948. május elsejétől számíthatjuk. Bokor Ferencnek, a MÁV-igazgatóság pénzügyi ellenőrének felhívására ugyanis ekkor gyűltek először össze a kézilabdát szerető debreceni lányok, akik elsősorban vasutas szülők gyermekei közül kerültek ki. A frissen alakult gárda első mérkőzése nem sikerült valami fényesen, a Békéscsabai Lokomotív 13:1 arányban legyőzte debreceni testvércsapatát. A folytatásban azonban egyre többször és többször mutatta meg oroszlánkörmeit a hamarosan Lokomotívra keresztelt együttes (innen a máig használt Loki név). Aztán az újra Törekvés néven szereplő együttes 1955-ben megnyerte a kispályás országos bajnokságot. Az aranyérem után néhány évvel azonban – már újra DVSC néven – kiesett a csapat az első osztályból.Ezután jött a két szűk évtized, mire 1979-ben végre sikerült a feljutás, a sors fintora, hogy ekkor sem DVSC, volt a csapat neve, a Loki DMVSC-ként jutott vissza a legjobbak közé, ahonnan azóta egyszer sem hiányzott.A csapat előbb megszilárdította helyét a legjobbak között, majd 1981-ben, Komáromi Ákos érkezésével elindult a történet legfényesebb időszaka. A klubhoz ma is ezer szállal kötődő legendás mester néhány év alatt a dobogóra vezette a korábban a kiesés elkerüléséért küzdő együttest, s 1985-ben Magyar Népköztársasági kupát nyert a Debrecen. A nyolcvanas évek közepén már a város és a régió legnépszerűbb, legsikeresebb csapata volt a Loki, amely 1987-ben megszerezte második hazai kupagyőzelmét, majd ugyanebben az esztendőben következett az a siker, amelyet azóta sem felednek a piros-fehér szurkolók. A még mindig DMVSC néven szereplő csapat bajnoki címet nyert.A bajnoki cím megnyerésekor a Loki már túl volt első európai kupadöntőjén, az IFH-kupa 1985/86-os kiírásában a csapat a keletnémet SC Leipzig ellen veszette el a finálét. A debreceni szurkolók hamar ráéreztek a nemzetközi kupacsaták ízére, ráadásul a nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek elején újabb három MK-trófea is került a vitrinbe. S jöttek az újabb európai finálék. Az 1989/90-es szezonban a Rosztelmasz Rosztov ellen nem volt esély a KEK döntőjében, ám ugyanebben a sorozatban 1992-ben csak idegenben lőtt több góllal nyerte meg az aranycsatát a Radnicski Belgrád. Két évvel később az EHF-kupában újra kísértett az idegenben lőtt gólok átka, a dán Viborg csente el így a trófeát a DVSC elől. A kárpótlásra egy évet kellett várni, 1995-ben a norvég Bakkelagets Oslo volt az ellenfél az EHF-kupa döntőjében, s ekkor már a Lokinak kedveztek a korábban többször is elátkozott idegenben lőtt gólok. Megvolt az első európai kupasiker, amely után ezrek várták a lányokat a debreceni repülőtéren. A következő évben a DVSC megcselekedte azt, amit még soha senki a női EHF-kupában: megvédte címét a norvég Larvik ellen, méghozzá újfent idegenben lőtt több góljának köszönhetően. A rendszerváltás utáni időszakot a magyarországi nagyegyesületekhez hasonlóan a sok szakosztályt működtető DVSC is megsínylette. A klub megszűnt, a DVSC kézilabdacsapata életben maradt. A szurkolók igénye egyértelmű volt, a város is a DVSC Kézilabda Kft. mellé állt, a Loki átvészelte a nehéz korszakot, sőt 2001-ben döntőt játszott a Magyar Kupában. A DVSC a következő évtizedben is ott volt a honi élmezőny közelében, majd egy helyi vállalkozó többségi tulajdonosként való belépése után kétszer is bajnoki döntőt játszott a csapat, s szerepelt a Bajnokok Ligája csoportkörében is. Ezután a sikercsapat szétesett, a krízishelyzetben a város önkormányzata állt a klub mögé, s azóta is töretlenül támogatja azt. Nagyon fontos volt, hogy a szurkolók is kitartottak a csapat mellett, az ő elszántságuknak is köszönhető, hogy a 2015-ös hetedik hely után egy évvel már a bajnokság 4. helyét szerezte meg a csapat. A következő szezon sem múlt el siker nélkül, ekkor újra a Magyar Kupában vitézkedett a csapat és bronzérmet szerzett.
A DVSC természetesen nem felejti el a korábbi időszakok kiválóságait. Az 1987-es Bajnokcsapat, illetve az 1995-ben és 1996-ban EHF Kupát nyerő együttes tagjai „DVSC LEGENDÁK” néven örökös tiszteletbérletesek, s rendszeresen a Hódos lelátóján szurkolnak az utódoknak. A klub pedig az évfordulókon köszönti az egykori győzteseket, s megemlékezik azokról, akik már nem lehetnek közöttünk.
