Miért tesznek köveket a sírra a zsidó temetőkben?

A kövek a lélek halhatatlanságát, az öröklétet szimbolizálják a zsidó sírokon, hiszen ezek sosem hervadnak el, így a végtelenséget mutatják. Másik jelentése pedig, hogy a halálban mindenki egyenlő, ezzel meggátolták, hogy egyik sírra nagyobb csokor, koszorú kerülhessen, mint a másikra. Megszűnik a rang, a társadalmi státusz a halál után és az kerül előtérbe, hogy hányan szerették az elhunytat, hányan visznek köveket a sírjára.

Egy másik megközelítés szerint, élettelenre csak élettelen kerülhet. Egyfajta sértésként, gúnyként gondoltak arra, hogy a halottnak élő virágot vigyenek. Természetesen praktikus oka is volt annak, hogy a kövek lettek az emlékezés szimbolikus tárgyai. Hiszen a régi időkben a zsidók által lakott sivatagi területeken nem sokáig bírta volna egyetlen virágzó növény sem, helyette viszont rendelkezésre állt a sziklás térségben a kő, ami emberemlékezet óta komoly szerepet játszott az életben. Kőből épített házak, amik menedéket adtak, kőből készített szerszámok, ami révén bármit megmunkálhattak, vagy akár élelmet is szerezhettek. A körforgás végtelenségét jelenti, a porból leszünk, porrá leszünk egyik alliterációja a kavics.

A sírkő állítás szokása voltaképpen a sírhantra helyezett kavicsokból ered. A Lapidaris kő megálmodásánál igyekeztünk minden felekezet számára méltó és könnyen adaptálható emlékkövet létrehozni, ami segíti az emlékek megőrzését, átadását és könnyen beilleszthető a temetők, sírketrek képébe. A Hollóházi Porcelángyár letisztult, kézzel készített Lapidaris kövei a technika vívmányainak köszönhetően okostelefonnal leolvashatóak, így feltárja számunkra az elhunyt élettörténetét, megmutatja milyen ember volt, milyen nagyszerű tetteket vitt véghez.