Nagyszüleim emléke tovább él-Vendégposzt
"Érzelmes, örömteli, élményeket felidéző.Csak néhány jelző, ami eszembe jutott a mostani november első hétvégéjéről. Ezen a hétvégén, aki csak teheti útnak indul és ellátogat ismerősei, szerettei sírjához. Feleségemmel, két fantasztikus fiammal és drága jó édesanyámmal mi is útnak indultunk, hogy nagyszüleim sírjánál némán fejet hajtva emlékezzünk rájuk.
A mécsesek fényei ilyenkor gyönyörű látványt nyújtanak a kilátogatók számára. Évek alatt megfigyeltem, hogy sokszor ebben a rohanó világban, még ilyenkor sem lassul a tempó az embereknél. Jönnek, mécsest gyújtanak és mennek is tovább. Az idősebb korosztályból akad, aki több időt tölt a temetőben, megáll, ismerősökkel beszélget, elidőzik.
A mostani alkalommal valahogy számunkra is lelassult az idő. Édesanyám nemrég újíttatta fel a nagyszüleim sírhelyét, amin helyet kapott egy Lapidaris emlékkő, habár maga a kő több, mint egy éve a birtokában volt, de csak most a felújítást követően került fel végleges helyére. A digitális világban felnövő nemzedék számára már nem szokatlan, hogy a világhálón kisebb keresgélés után szinte bármiről információt kaphatnak, de az, hogy egy érintéssel információt kap a saját őseiről az még számukra is érdekes. Így volt ez az én két fiammal is. Mobil készüléküket a kőhöz érintve eléjük tárult mindaz az információ, amit korábban édesanyám feltöltött a szüleiről. A rendszer lehetőségeit kihasználva egyből virtuális gyertyát gyújtottak, melyhez néhány kedves gondolatot is írtak. Majd a feltöltött fotóalbumot kezdték nézegetni.
És igen, ebben a pillanatban lassult le az idő. A fotókat látva számtalan gondolat és emlék kezdett cikázni fejemben. Fiaim millió kérdéssel ostromoltak.
Apa! Ő a te nagypapád, nagymamád? Nagypapád szeretett horgászni? Az ott te vagy a fotón? Téged is vitt magával? Volt motorja? Ültél rajta? Vezetted? Nagymamád mivel foglalkozott? Szeretett főzni? Mit csinált neked?
Számtalan kérdés és rá megannyi válasz, rengeteg élmény, történet. Ott álltunk együtt és ahogy az elején írtam ez egy érzelmes, élményeket felidéző, örömteli pillanat volt.
A Lapidaris egy olyan csoda, mely lehetőséget teremtett számunkra, hogy történeteink ne merüljenek feledésbe. Ezek a fotók ma már sokkal többet mondanak a gyermekeinknek. Nagyszüleim emléke tovább él.
Köszönöm, hogy megoszthattam történetemet."
Várjuk a Lapidaris kővel kapcsolatos történetét a info@lapidaris.com címre, ossza meg velünk emlékeit, élményeit.
