Gyászfeldolgozás – a sok szép emlék megkönnyíti
Pár napja kaptunk egy levelet Alfrédtól. Igazi név vagy álnév, végül is mindegy. Sokkal fontosabb, hogy megmutatja, milyen nehéz a gyászfeldolgozás akár hosszú évek múltán is, ha a szerettünk fotók, filmek helyett már csak az emlékeinkben léteznek.
Íme Alfréd levele a gyászfeldolgozás nehézségeiről
„Volt egy régi jó barátom. Már 27 éve, hogy meghalt. Egy film miatt jutott eszembe, amit nagyon szeretett. Másnap kimentem hozzá a temetőbe, gondoltam, megnézem a sírját. Szép sírköve van, látszik, hogy rendesen gondozzák. Ott álltam előtte, és próbáltam felidézni az arcát. De nem ment. Néhány vicces sztori eszembe jutott, amit közösen éltünk át, de az arca sehogy sem akart beugrani.
Hazamentem, és átkutattam a házat, hátha találok egy megkopott fotót róla.
De semmi.
Gyászfeldolgozás okostelefon nélkül
Akkoriban még nem voltak okostelefonok szuper éles kamerával. Az a kevéske fotó, amit meg készítettünk, biztos, a feleségéhez került. Hogy ő hol lakik most, nem tudom. Facebookon nincs fent, miért is lenne, gyermekeik nem voltak. Így most itt vagyok magamban egy jó barát elhalványult emlékével, hangfoszlányaival, történetekkel, amikhez nem tudok arcot társítani. 27 év után újra a gyászfeldolgozás stádiumában. És ez elszomorít.
Elszomorít, hogy annyira hanyag voltam, hogy nem tudom visszaidézni az arcát.
Talán, ha minden hónapban legalább párszor gondolok rá.
Talán, ha 27 év után kérek egy fotót a feleségétől.
Talán, talán, talán.
Azt tudom, hogy ezt a hibát többé nem fogom elkövetni. Emlékeket és fotókat is gyűjtök. És bár ki nem állhatom, ha fotóznak, mostantól a gyerekeimmel és az unokáimmal is rengeteg képet fogok készíteni. Sok-sok mosolygós képet. Ha egyszer majd már én sem leszek, akkor így emlékezzenek rám. És köszönöm Nektek, hogy a sok-sok tartalmat majd elérhetővé teszitek a családom, a barátaim számára. Örökké hálás leszek ezért.
Állítson örök emléket szerettének a Lapidaris emlékkő segítségével. További részletek itt.
