Megyeháza

Az 1876. évi XXXIII. tc. értelmében Nyíregyháza lett Szabolcs vármegye székhelye. Az utolsó nagykállói megyegyűlést 1876. szeptember 12-én tartották. Ezután a megye tisztikara ideiglenesen a Városháza épületébe költözött, a városi tisztikar pedig a város egyéb épületeiben kapott ideiglenes elhelyezést. A Városháza épületében 1876. november 28-án tartották az első megyei közgyűlést. A vármegye új székházának felépítésére 1890-ben írtak ki pályázatot, ekkor került kapcsolatba a várossal Alpár Ignác budapesti műépítész. A segesvári, a dicsőszentmártoni és a dévai vármegyeházák megépítése után Alpár Ignácot hirdették ki a pályázat győztesének és 1891-ben megbízták a Megyeháza felépítésével. 1891 nyarának végén kezdte el építeni a kivitelezéssel megbízott Barzó Mihály és Vojtovits Bertalan vállalkozópáros. A Városházán 1892. augusztus 31-én tartották az utolsó, míg az első közgyűlést az új, eklektikus stílusú székház díszes nagytermében 1892. október 11-én, Kállay András főispán elnökletével. 

A ma is kifogástalan állapotú műemlék épület homlokzatán Szabolcs vezér és az államalapító István király szobrai láthatóak, melyek Kallós Ede szobrászművész alkotásai. A megyeháza gazdagon dekorált épületplasztikákban és egyéb díszítményekben, ezek Verán József kezének munkáját dicsérik.

Az épületet először 1955-ben tatarozták, majd 1981-ben védetté nyilvánították, s 1983 és 1986 között az ÉPSZER kivitelezésében újból felújították. A Megyeháza az épület stílusához szépen illeszkedő világítótesteket, csillárokat kapott, melyek tervezője és készítője Abramjan Dávid nyíregyházi iparművész volt. A bejárat feletti ablak tervezője és kivitelezője Mezősi Eszter nyíregyházi iparművész. A belső teret díszítő alkotások a megyében élő művészek munkái.