Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, lapszerkesztő, tanár, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és tagja. A magyar irodalom egyik legjelentősebb és egyben legismertebb alakja. Az egyik legnagyobb magyar balladaköltő, amiért a ballada Shakespeare-jének is nevezik. Vállalt hivatása miatt a szalontai nótáriusnak, és szülővárosában a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül Shakespeare-fordításaival emelkedett ki.

Szegény református vallású családba született. Későn született gyermek volt, szülei gondosan nevelték, akik kilenc testvéréből nyolcat tüdőbajban vesztettek el. Ennek ellenére igazi csodagyerek lett, 14 évesen már tanársegédként dolgozott, és képes volt eltartani idősödő szüleit. Bár családja nem volt jómódú, széleskörű szellemi nevelésben részesült, és nagykorúságára már latin, görög, angol, német és francia nyelvű irodalmi műveket olvasott eredetiben, és ügyes fordító is volt. A magyar nyelv egyik legnagyobb szerelmese volt, páratlan szókinccsel rendelkezett. Csak rövid versei 23 000 szót tartalmaznak, és 16 000 szótövet használt.

Irodalmi pályafutását 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal kezdte, de az igazi hírnevet az 1846-ban írt Toldi című elbeszélő költeménye hozta meg számára. Már ekkor érdeklődött a közélet iránt, és politikai témájú cikkeket írt. Az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban a nemzetőrség tagjaként vett részt, majd Szemere Bertalan vezetésével a belügyminisztériumban dolgozott fogalmazóként. A Szocialista Párt összeomlása után egy ideig bujkált, de végül megmenekült az elnyomás elől. Nagykörösre költözött, ahol 1851-1860 között tanári állást vállalhatott.

Élete gyökeresen megváltozott, amikor megválasztották a Kisfardi Társaság igazgatójának, és Pestre költözött. A kiegyezés idején a magyar irodalom és politika befolyásos alakja volt. Irodalmi művei is befolyásolták az akkoriban kevéssé ismert történelmi személyiségek előtérbe kerülését, és a műveiben ábrázoltak közül sokan neki köszönhetően váltak valóban halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja volt. Költészetük között a fő különbség, hogy Petőfi gyorsan érlelődött és rövid életű volt, míg az ő költészete lassan fejlődött. Egy meg nem erősített városi legenda szerint 1882. október 15-én, a Pesti téren álló Petőfi-szobor leleplezése közben a már betegeskedő Arany János megfázott, majd 65 éves korában tüdőgyulladásban meghalt.

Forrás: https://www.tatito.hu/