Vígh  Adél
HITELES EMLÉKOLDAL
HITELES
EMLÉKOLDAL
(283)
1996 
2022 
Vígh Adél
1996-2022 
Név:
Vígh Adél
Becenév:
Születési név:
Vígh Adél
Születési idő:
1996. július 06.
Születési település:
Szolnok
Elhunyt:
2022. augusztus 17.
Másik idézet Másik idézet
Idézet mentése Idézet mentése

"Elfelejteni Téged nem lehet, csak megtanulni élni nélküled."

Vígh Adél élettörténete

https://www.youtube.com/watch?v=7maJOI3QMu0

https://www.youtube.com/watch?v=JF9nc4MW5Zg

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."

Tisztelt Gyászolók!

Müller Péter gondolatait hallottátok, a szürreális találkozás apropóján. Hiszen a megdöbbentő felismerés, hogy Adél már nincsen közöttünk, a fizikai valóságban... letaglózott mindenkit. S talán még most sem hisszük el, fogjuk fel, hogy Ő már odaátról figyel bennünket.

26 év. Negyed évszázad. Most jött volna az élet lényegi része. Most jöttek volna az igazi élmények. Most lett volna igazi nő, s talán egyszer édesanya. S talán most értette volna meg a lázadó tini korszak után, hogy az életnek micsoda szépségei vannak...na meg persze furcsa, olykor fájó oldalai. Nekünk csak ez utóbbi maradt. Neked Adél már könnyű. Hiszen itt hagytad a létezés kirakójának fájdalmas, ordító darabjait. Az öröm puzzle, rajta a mosolyoddal pedig elvitted...magaddal...örökre.

Nehéz percek ezek. Elköszönünk tőled. Megemlékezünk. És utolsó rövid utadra kísérünk... s talán majd ez is szimbolizálja életed, amely ha a földi létben oly fájón volt röpke... hisszük, hogy a halált követő életben, az örökkévalóságban tündökölsz majd. Mindig vidáman, kacagva, csillogó szemekkel.

Vígh Adél Szolnokon született 1996. július 6-án. Gyermekkorában sok időt töltött Újszászon, itt éltek a nagyszülei és a sors véletlenségéből adódóan itt is érte a halál.

Adél nem volt átlagos, meg egyszerű lány. A szolnoki Kolozsvári úti Óvodában derült ki, hogy bizony meggyűlik majd a baja a kommunikációval. Végül tévedtek.

Nagyon nehezen tanultál meg szépen beszélni, 11 hangot tévesztettél, nem értette senki, mit szerettél mondani, de Ádám mindig tolmácsolta mit mondasz. Később, felnőttként pedig te is fordítottál sokat, de azt már angolról vagy kínairól.

De valamit túltoltak? a logopédusnál a helyrerakás során, mert amikor miden a helyére került, utána nem tudtad abbahagyni a beszédet. Ha történt veled valami izgalmas 5 percben szinte egy levegővel tudtál róla órákat mesélni.

Úgy kezdted, hogy nem értettünk, utána pedig tettél róla, mert kínaiul kezdtél tanulni, na innen már nekünk ez tényleg „kínai”.

Emlékszel, amikor játszottad a beszédfelismeréses logikai játékot és ki kellett mondani a számítógépnek a pirrros színt és mindig visszakérdezett, hogy „tessék?”.

Elég későn tanultál meg biciklizni. de már nagyban gyakoroltál - itt Újszászon menni kellett ártézi vízért…. minden gyerek ugrott, hogy ő is. Rohantál, kaptad a kerékpárod, mikor Ádám megszólalt, de Adél, te nem is tudsz biciklizni. Erre te: jaaa, tééényleg.

És amikor megtanultál, akkor kaptál egy nagyon menő farmert. Villantani kellett benne az újszászi piactéren. Az első körnél ahogy bedőltél, csatt. A csodanadrág kiszakadt – annyit tudtál mondani, hogy Óh jajj! Utána mindig csak úgy mondtad, hogy ma az ójajj gatyám veszem fel.

Ádám mindig vigyázott rád. Arra emlékszel mikor először indultál „egyedül” haza az iskolából végig a Szapáry úton. Ádám a másik oldalon a villanyoszlopok mögött bujkálva figyelt, mert izgult, nehogy történjen azzal a „kishülyével” valami.

Vagy amikor Laci bácsi a lépcsőházból olyan sokszor elmesélte, hogy megkérdezte Ádámtól, hogy miért ülsz itt egyedül a padon? – azért, mert Adél úgy felidegesített, hogy ha fennmaradok megverem, de inkább lement, nem bántott volna soha.

Adél Vargás lett, biológia fakultációra nyert felvételt. És rengeteget olvasott... most ismét felidézünk pár történetet, élményt róla, ebből az időből.

Ja, az utoljára olvasott könyved, amit nem tudtál befejezni…. ott van melletted, most már lesz rá időd. Persze, nem lehet akadály, mert Ádám odakészítette a szemüveged mellé. Tudod, mindnyájunknak mindig maszatos volt. Meg is pucolta… mondta közben, hogy először csinálok ilyet neked Adél, és sajnos utoljára is. Kevesebb lett a tennivalód, nem kell már Szebikét etetned… Középiskolába, amikor a lányokkal a koreai K-POP zenéket hallgattátok? Itt jött a keleti kultúra iránti vonzalom.

Sőt, hogy a középiskolás barátnőd is férjhez megy, már nagyon régóta szervezkedtetek a nagy napjára… A koszorúslányi ruhád sem készült még el teljesen, de a próbaváltozattal nagyon meg voltál elégedve, azt készítettük el, vitted magaddal.

Nagyon szerettél olvasni, mindig lopkodtad haza a könyveket, mindenhol hevert néha egy-egy. Még középiskolában volt egy írásod a könyvtárról, ami a SZOLJON.HU-n is megjelent.

Gondolatok a könyvtárban

Ha a zord világtól menekülni támadna kedved, a könyvtárban feldúlt lelked megnyugvásra lelhet. Így tudnám legegyszerűbben leírni azt az érzést, ami elfog, ha bemegyek az öreg könyvtár falai közé.

Miután belépek az első részlegbe, mintha egy teljesen új, varázslatos meseországba csöppentem volna, ott, ahol a tündérmesék valóra válnak. Óvatosan végig húzom ujjamat a könyvek gerincén, így érintve meg sok-sok szereplő szívét. Míg így szép lassan haladok a sorok közt, mutatóujjam megáll egy-egy ismerős könyvön. A szám mosolyra húzódik, és leemelem a polcról.

Áttérve egy másik világba, ahol nincsenek már sem tündérek, sem hercegek, a lépcsőn sétálva a saját birodalmamban. Egy újabb ajtó mögött, ahol sok bűneset és tragédia közt fellelhető némi romantika is, kedvesen mosolyognak rám a rég nem látott arcok, jobbra veszem az irányt, ahol rengeteg krimi látható, a sok-sok ismeretlen bűneset csak arra vár, hogy mi is segítsük a nyomozók munkáját, vagy épp ellenkezőleg, meneküljünk a „zsernyákok” elől.

Pár polccal arrébb ismeretlen, misztikus lények kíváncsiskodva bújnak elő a sárgás papírlapok közül. Arrébb a romantikus lelkek várnak kedvesükre, és arra, hogy valaki megismerje szívük legféltettebb titkát. Ha most hátra megyünk, az olvasóterem csöndes tisztására érkezhetünk, hol ritkaságszámba menő könyveket olvashatsz, amelyek örök lakói ennek a belvárosi „könyvvárnak.”

De én most mégsem hátra, hanem a másik irányba megyek, ahol különböző szépirodalmi alkotók érdekesebbnél érdekesebb világa vár minket, ahol a horrorregényekből vérfagyasztó sikoltások törnek elő, vagy épp világmegváltó történetek lapjain kelnek életre az érdekes történelmi vagy képzeletbeli históriák érdekes karakterei mindennapjainak pillanatai. Itt még a versek szerelmesei is találhatnak szebbnél szebb olvasnivalókat.

A terem bejáratához visszatérve, még egy utolsó pillantást vetek a több ezer könyvre. Teszek egy lépést, és azzal a mozdulattal kitárom a lengőajtót.

Az utolsó részlegen, hol tudományok és különböző tudásforrások vannak a polcokon elrejtve, hatalmas csend honol. Itt nem játszanak tündérlányok, nem hallgatjuk, sőt nem is látjuk a lények sokaságát magunk előtt. Itt, ha nagyon nyitott füllel járunk, hallhatjuk meg a könyvek különböző mondanivalóját.

Azt, hogy milyen ionok vannak körülöttünk, milyen messze vannak a csillagok. Hátrébb menve különböző történelmi korokat, csatákat és eseményeket mesélnek el, de csak nagyon halkan. Mikor végig megyek ebben a hatalmas teremben, akkor a világegyetem különböző kérdéseire kaphatok választ, ha leemelek egy könyvet, és figyelmesen hallgatom. Mikor ezt az osztályt is „kivégeztem”, akkor egyenesen a földszintre megyek, hogy ezeket a kincseket magammal vigyem.

Észrevétlenül néhány kis ravasz könyv a kezembe csúszott. Amikor már hivatalosan hazavihetem, őket. Elmegyek a ruhatárhoz, és kiveszem a táskámat. Mikor kilépek a hatalmas kijáraton, hirtelen csak annyi tűnik fel, hogy problémáimat a polcok közt felejtettem...

S ha már volt szó a kínai nyelvről, ami Adélnak tényleg nem volt kínai, kicsit kalandozzunk el együtt, vele éltútja ezen részében is.

Adélt a Debreceni Egyetem, angol – biológia szakára vették fel, onnan az ELTE-re ment, mivel ott indult kínai szak, ami már régóta érdekelte.

Átjelentkezett kínai szakra – abból már épp alig volt hátra … ja, nem tudom, tudjuk, hogy olvastad-e még, de Dr. Nyírádi tanárnő a kínai tanszékről is üzent neked:

Nagyon megrázott a hír, hogy Adél elment. Örülök, ha Adél megemlített otthon. Mindig emlékezni fogok rá. Sajnos a temetésen nem tudok itt lenni, de ősszel mindenképpen eljövök és hozok neki virágot.

Aki ismerte Adélt, tudja, vidám természetű volt, könnyen kötött barátságokat, amiket ápolt is azután. Nagyon szeretett olvasni, zenét hallgatni. Beszélgetni egy jó kávé, vagy forró tea mellett. Középiskolás kora óta sok időt töltött egy aprócska, de annál hangulatosabb szolnoki kávézóban. Nem csak a kávé, hanem a társaság miatt is.

Sokat szeretett menni, sokat utazott, ingázott, de már nem kell időre sietnie, csendben elaludt.

Csendben elaludtál, úgy, mint mikor a vonathoz kellett volna sietned, csak a kapkodós rohanás már nem jön el. Nagyon elfoglalta most, hogy szeptember első két hetében két közeli barátnője is férjhez megy. Ha most itt lenne biztosan ezt mondaná: Most épp leánybúcsúra készültem, de jött egy csavar és most a lányok búcsúznak tőlem.

Most szombaton Zsófi barátnője megy férjhez, ott lenne koszorúslány, jövő héten pedig Kinga barátnője. Elég zsúfolt hetei lennének… De talán lélekben ott lesz a lányokkal! Zsófi írta a facebookon: A szívem kettéhasad. Nem aludtam szerda óta szinte semmit. Az esküvőn is velünk lesz. Az asztalnál lesz a csokra, amit neki készíttettünk, aztán levisszük Újszászra majd.

Kingát jövőhéten vezeti oltár elé párja, ahol Adélnak szintén ott lenne a helye. Ő így emlékezett meg róla.

 Drága Adél! Nagyon hiányzol, elmondhatatlanul! Te látsz onnan fentről minket! Az esküvőmön a befőttesüveges apró ott lesz bár nem tudsz egész estére kibérelni táncoláskor, de a szívembe örökké ott vagy.

Tudod Adél megígértük, megígérték a lányok, hogy ha valaki meghal közülünk, rózsaszín tütüben és angyalszárnyakkal megy a másikunk temetésére. Látod? Ugye látod, betartottuk az ígéretet. Bár egyikünk sem gondolta volna, hogy ilyen hamar kell felöltenünk ezt az amúgy vicces ruhát.

Nem hiszed el, még a sokat emlegetett P Nagy István tanárúr is írt Neked!

Döbbenettel, megrendülten olvasom a hírt... Őszinte részvétem a hozzátartozóknak! - Drága Adél, nem tudom elhinni, hogy nem vagy már köztünk! Mintha most is ott ülnél a harmadik padsorban, az ablak mellett... Köszönöm a szép fogalmazásokat, a bizalmadat, szerencsésnek mondhatom magam, hogy taníthattalak! Mélységesen szomorú vagyok most. Vargás tanárod.

Adél, ahogy már említettem és tudjátok, nagyon szeretett olvasni. Az megvan ugye, hogy mekkora Harry Potter fan volt?

Amikor megjelent a Harry Potter újabb része és reggel csak 8-kor nyitott a könyvesbolt és kigyalogoltunk az akkor még éjjel nappal nyitva tartó üzlethez, mert ott már éjféltől meg lehetett venni. Emlékszel?

Ja, és tudod a mai napig a szinkronját kívülről… Elindítottuk a filmet Te pedig kb. 4-5 másodperccel előre mondtad, mi következik a filmben. Ja és sokszor idézted belőle, mikor Ron megkapta otthonról a rivallóját.

A barátaid is próbáltak mindig a kedvedben járni. Mikor azt mondtad, hogy a lábad még nem ázott tengervízben, volt, aki az első évben az Északi-tenger, rá egy évvel pedig Az Adriai-tenger partjáról hozott neked egy-egy palackkal – hát a teljes lábáztatás az elmaradt…

Az utolsó közös kirándulások emléke még friss, pár hete a sátras, szúnyogos, de volt Apc-os, Gánt-os is melyekre mindannyian szívesen emlékszünk vissza.

Egyik barátnője gondolatai következzenek polgári szertartásunk végén.

Drága fogadott " Húgocskám "! Felfoghatatlan... érthetetlen... elfogadhatatlan...

Annyi mindent szerettünk volna még! Annyi mindent átéltünk együtt! Annyi mindent kaptam tőled! Mérhetetlen szeretetet, támogatást. És te tudtad mindig, hogy ha megajándékozol, minek örülök a legjobban. Mindig boldogsággal töltött el téged, akárhányszor találkoztunk, hogy még évek után is, -kopottan ugyan- de viselem az első karkötőt, amit kaptam tőled!

Most már neked nem fáj... nekem annál inkább, mert vissza már nem hozhatlak. Hiányozni fog a rengeteg beszélgetés, nevetés és sírás is....

Bár tudtam volna segíteni! Istenem! Halálod előtt 2 nappal beszéltünk telefonon... 1 kezemen meg tudom számolni az évek óta igaz barátaimat! És te elmentél, mert menned kellett! De tudom, hogy vigyázol továbbra is rám! Ahogy mindig is tetted.

Adélt hirtelen érte a halál, Újszászon a beteg nagymamájánál. Reggel ő lett volna a soros segítő. Hajnal fél egykor tette le a telefont, de négy körül már mikor váltani kellett volna - nem reagált az ébresztésre. A mentők már nem tehettek semmit. A vizsgálatok során kiderült, hogy Megállt a szíve, elaludt örökre. Csendben. Neki nem fájt semmi, mi akik itt maradtunk...annál inkább.

Vígh Adél augusztus 17-én hunyta le szemeit, örökre. 26 évet élt.

Emlékét szívünkben megőrizzük!

Tisztelt Gyászolók, megrendülten, fájdalommal búcsúzunk Adéltól!

Búcsúzik Édesanyád, búcsúzik Ádám, Mami, Vila,

Búcsúzik Nagybátyád: Robi, felesége - Böbi, unokatestvéreid, Dóri, Levi,

Búcsúzik Édesapád

Búcsúznak Édesanyád részéről: Nelli, Jóska, Andrea, Judit és családjaik.

Búcsúznak Unokatestvéreid: Jani, Juci, Regi, Kornél, Adrián és családjuk.

És mint szokták mondani és még sokan mások, akiket hosszú lenne név szerint felsorolni.

Itt vannak a barátaid, osztály és csoporttársaid, látod, vannak köztük, akik ki is tűnnek a fekete tömegből, van akiken meglepdődsz hogy jéééé, még ők is, nem is gondoltad volna, ugye?

mindenki, aki el tudott most jönni, hogy itt legyen veled, és nem csak ők, van aki épp repülőn ül… de lélekben itt van most, vannak akik a közösségi médián keresztül gondol(t)nak rád, üzen/t-ek, valamilyen formában, de most veled vannak.

Búcsúzunk Adél! Nyugodj békében!

A gyászoló családnak ezúton kívánom, őszinte részvétemet!

https://www.youtube.com/watch?v=V7aLlE1kckE


Urnasírnál

https://www.youtube.com/watch?v=8tgMKGcnvfw 

Tisztelt gyászoló család, kedves rokonok, barátok!

Mielőtt elhelyeznénk Adél hamvait végső nyughelyén, hallgassák meg a következő verset, közben idézzék fel mosolyát, egy vele megélt boldog találkozást, s ezt a képet őrizzék meg örökre, legbelül a szívükben.

"..Keress egy csillagot az égnek tengerén.

Mily fénylő drágakő, e csillag az enyém.

Magasan fenn ragyog, hirdetvén; itt vagyok!

Választott csillagom, őriz, míg álmodom...

Bárhol jársz, rád tekint, üdvözöl téged itt.

Elválaszt óceán? nézz fel és gondolj rám!

Ő nekem hírt jelez, nem feledsz engemet!

Amikor meglesed, százszorta fényesebb..!

Ha rólad álmodom, fénye hozzád oson.

Sugara szeretget, cirógat, melenget.

Nem maradsz egyedül, amíg távol vagyok!

Sötétben vigyáz rád, angyali csillagod..."

Nyugodjon békében!