Id. Szeifried László
1857 
1919 
Id. Szeifried László
1857-1919 
Név:
Id. Szeifried László
Becenév:
Születési név:
Id. Szeifried László
Születési idő:
1857. szeptember 17.
Születési település:
Kisvárda
Elhunyt:
1919. december 22.
Másik idézet Másik idézet
Idézet mentése Idézet mentése

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

Id. Szeifried László élettörténete

Id. Szeifried László

A Szeifried család tagjai iparos emberek voltak. Felmenőik között német és lengyel ősök is találhatók. Egyik családtag 1823-ban alapított kocsigyártó műhelyt Kisvárdán, ez a Serház u. (későbbi nevén Deák Ferenc utca, Csillag utca) 24. szám alatt működött.

Aki igazi rangra emelte a kocsigyártást a régióban, az id. Szeifried László volt. Ő 1857-ben született, szeptember 17-én keresztelték. Apja Szeifried Mátyás kovács, anyja Szvitki Antónia, felesége Krispin Mária volt. Lászlónak a nejétől sok gyereke született, de többen fiatalon elhaltak.

Kezdetben még kerékgyártóként működött, de 1893-ban már úgy szólt a hirdetése, hogy „Van szerencsém a nagyérdemű közönségnek becses tudomására hozni, hogy kocsigyártó üzememet, mely tizenöt év óta fennáll, a kor színvonalának megfelelőleg újból átalakítottam.”

Műhelye, a „modern gépekkel felszerelt kocsigyára” az 1900-as évek elején a Szent László 66. szám, majd a 69. szám alatt volt (ma Remény gyógyszertár) és az udvari fronton működött. Sok alkalmazottal dolgozott a vállalkozás. A munkaidő 5-től 19 óráig tartott, délelőtti, déli és délutáni szünetekkel, ám a gépeknél 8-tól 12-ig és 13-tól 16-ig. A 14 év alatti tanoncok 10 órát, a fölöttiek 12 órát dolgoztak. Ők nem kezelhették a gépeket. A bérkifizetés vasárnaponként történt. Az országban és Európában számos helyre eljutottak kocsijai.

A műhelyében gyártott hintót, fedett- és fedetlen kocsit, bricska szekeret, hajlított talpú lovas szánkót, homokfutót, sőt igás ökrös szekeret és lovas szekeret is, de régieket is javított, felújított, fényezett, vagyis mindenféle kocsival kapcsolatos munkát végzett.

1892-ben községi esküdtként említik, 1896-ban tagja volt a képviselő-testületnek, ekkoriban törvénybíró is. A századforduló tájától az Ipartestület elnöke. Az 1900-ban alakult Polgári Olvasókör alapszabály szerkesztő bizottságában is benne volt, így az olvasókörben is. 1907-től a Kisvárdai kölcsönös segélyző-egyletnek igazgatósági tagja, Szeifried Gyulával együtt.

Amikor a főispán 1894 nyarán a megye iparosaihoz fordult, hogy a millenniumi kiállításon ki hajlandó bemutatni a munkáját, akkor Kisvárdán 21 fő jelentkezett, köztük volt Szeifried László is. Nem csupán a jelentkezésig jutott, hanem másodmagával ténylegesen is szerepelt: „két derék iparosunk a millenniumi kiállításban részt veszen: ugyanis, Szeifried László kocsi-gyáros, egy díszes könnyű nyílt hintót állít ki…” A budapesti kiállításon a közúti járművek csoportjában kiállítási érmet és díszoklevelet kapott. 1896-ban a megyei gazdasági kiállításon is szerepelt, miként 1908-ban a Kisvárda-Vidéki Gazdakör seregszemléjén.

Az 1910-es évek végén az egészsége megromlott. Szeifried László 1919. december 22-én, agyvérzésben hunyt el Kisvárdán. A régi temetőben helyezték nyugalomra római katolikus szertartás szerint.

Néző István