László Id. Szeifried
1857 
1919 
László Id. Szeifried
1857-1919 
Nom:
László Id. Szeifried
Surnom du défunt :
Nom de naissance:
Id. Szeifried László
Date de naissance:
1857. septembre 17.
Ville de naissance:
Kisvárda
Défunt:
1919. décembre 22.
Autre citation Autre citation
Enregistrer la citation Enregistrer la citation

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

László Id. Szeifried frise de vie de

Id. Szeifried László

A Szeifried család tagjai iparos emberek voltak. Felmenőik között német és lengyel ősök is találhatók. Egyik családtag 1823-ban alapított kocsigyártó műhelyt Kisvárdán, ez a Serház u. (későbbi nevén Deák Ferenc utca, Csillag utca) 24. szám alatt működött.

Aki igazi rangra emelte a kocsigyártást a régióban, az id. Szeifried László volt. Ő 1857-ben született, szeptember 17-én keresztelték. Apja Szeifried Mátyás kovács, anyja Szvitki Antónia, felesége Krispin Mária volt. Lászlónak a nejétől sok gyereke született, de többen fiatalon elhaltak.

Kezdetben még kerékgyártóként működött, de 1893-ban már úgy szólt a hirdetése, hogy „Van szerencsém a nagyérdemű közönségnek becses tudomására hozni, hogy kocsigyártó üzememet, mely tizenöt év óta fennáll, a kor színvonalának megfelelőleg újból átalakítottam.”

Műhelye, a „modern gépekkel felszerelt kocsigyára” az 1900-as évek elején a Szent László 66. szám, majd a 69. szám alatt volt (ma Remény gyógyszertár) és az udvari fronton működött. Sok alkalmazottal dolgozott a vállalkozás. A munkaidő 5-től 19 óráig tartott, délelőtti, déli és délutáni szünetekkel, ám a gépeknél 8-tól 12-ig és 13-tól 16-ig. A 14 év alatti tanoncok 10 órát, a fölöttiek 12 órát dolgoztak. Ők nem kezelhették a gépeket. A bérkifizetés vasárnaponként történt. Az országban és Európában számos helyre eljutottak kocsijai.

A műhelyében gyártott hintót, fedett- és fedetlen kocsit, bricska szekeret, hajlított talpú lovas szánkót, homokfutót, sőt igás ökrös szekeret és lovas szekeret is, de régieket is javított, felújított, fényezett, vagyis mindenféle kocsival kapcsolatos munkát végzett.

1892-ben községi esküdtként említik, 1896-ban tagja volt a képviselő-testületnek, ekkoriban törvénybíró is. A századforduló tájától az Ipartestület elnöke. Az 1900-ban alakult Polgári Olvasókör alapszabály szerkesztő bizottságában is benne volt, így az olvasókörben is. 1907-től a Kisvárdai kölcsönös segélyző-egyletnek igazgatósági tagja, Szeifried Gyulával együtt.

Amikor a főispán 1894 nyarán a megye iparosaihoz fordult, hogy a millenniumi kiállításon ki hajlandó bemutatni a munkáját, akkor Kisvárdán 21 fő jelentkezett, köztük volt Szeifried László is. Nem csupán a jelentkezésig jutott, hanem másodmagával ténylegesen is szerepelt: „két derék iparosunk a millenniumi kiállításban részt veszen: ugyanis, Szeifried László kocsi-gyáros, egy díszes könnyű nyílt hintót állít ki…” A budapesti kiállításon a közúti járművek csoportjában kiállítási érmet és díszoklevelet kapott. 1896-ban a megyei gazdasági kiállításon is szerepelt, miként 1908-ban a Kisvárda-Vidéki Gazdakör seregszemléjén.

Az 1910-es évek végén az egészsége megromlott. Szeifried László 1919. december 22-én, agyvérzésben hunyt el Kisvárdán. A régi temetőben helyezték nyugalomra római katolikus szertartás szerint.

Néző István