Életvonal
Galéria
Adatlap
Csendes szavak
Sírhely
"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."
Györgyényi Ignácz
Györgyényi Ignácz nemes szülők gyermekeként Nagybányán látta meg a napvilágot 1809. július 15-én. Szülővárosában kezdte meg tanulmányait és Szatmáron fejezte be a középiskolát. 1824-ben az egri papnevelő intézetbe lépett, bölcseletet és teológiát hallgatott. 1830-ban, tanulmányai befejeztével az érseki irodában tollnokként alkalmazták. 1832-ban pappá szentelték és Miskolcon lett segédlelkész. Ezt követően Szabolcsba került, Rakamazon káplán, majd Bercel (1835-től) és Tiszalök (1843-tól) voltak plébánosi szolgálati helyei. 1845-től kezdve gyakran publikált a Religio című egyházi folyóiratba.
Kisvárdára 1847-ben jött, s egyúttal a római katolikus iskola igazgatója is lett. Kezdeményezésére az elemi iskola nemek szerint különvált. A kisvárdai leányoktatást 2-2 darab vasúti és takarékpénztári részvény ajándékozásával segítette. Bekapcsolódott a Kaszinó munkájába és 1849-ben ő lett a választmány elnöke, 1871-75 között betöltötte az Kaszinó elnöki posztját. A Magyar Sion című folyóirat 1867. áprilisi és májusi számában közzétette a Kis-Várda c. tanulmányát. Ezt kibővítette és 1872-ben saját költségén, önálló kiadványként is megjelentette Kis-Várda városának örök emlékül ajánlja 25. évi lelkészkedése alkalmából címmel. A pap volt az is, aki a várból és a Várdai-kriptából származó szobrokat, címeres köveket - melyek ma a várban láthatók -, az 1870-es évek elején beépíttette a templomdomb körüli kőkerítésbe. Ez nem a legalkalmasabb hely volt a művészeti emlékek megőrzésére, de legalább megmaradtak. 1868 áprilisában elnöke lett annak a Kisvárdán megalakult központi bizottmánynak, amely a Nyíregyháza-Ungvár közti vasútvonal kiépítésének érdekében ténykedett. Ő volt az is, aki köszöntőt mondott 1872. november 20-án, a Nyíregyháza-Kisvárda közötti vasútvonal megnyitásakor. Tagja volt a képviselő-testületnek, a megyebizottmánynak. 1869-től a megye római katolikusait és egyházközségeit képviselte a vármegyei tankerületi iskolatanácsban. Egyike volt azon keveseknek, akik 1868-ban létrehozták a megyei régészeti társulatot, a múzeum elődjét.
1859-ben kerületi esperes, 1862. április 21-től szabolcsi főesperes, 1868. február 23-től ruténi prépost, 1875. november 14-től az egri székesegyházi főkáptalannál kanonok. 1876 januárjában Egerbe költözött. 1877-ben a Szent István Társulat tagjai közé lépett. 1887-ben kiadta Lelkipásztori elméletek és gyakorlatok című kötetét, a következő évben ezt kibővítve. 1890-ben közel 1000 forintos alapítványt tett a Kisvárdában létesítendő római katolikus óvoda létrehozására. Ebben az évben sok adományáért Eger díszpolgárává választották, arcképét 1891. október 22-én díszközgyűlésen leplezték le.
A kanonok 1891. december 20-án hunyt el Egerben. Végrendeletében Kisvárdán 100-100 forinttal három pénzalapot létesített az egyházközség szegényei javára.
Néző István