Györgyényi Ignácz
1809 
1891 
Györgyényi Ignácz
1809-1891 
Név:
Györgyényi Ignácz
Becenév:
Születési név:
Györgyényi Ignácz
Születési idő:
1809. július 15.
Születési település:
Nagybánya
Elhunyt:
1891. december 20.
Másik idézet Másik idézet
Idézet mentése Idézet mentése

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

Györgyényi Ignácz élettörténete

Györgyényi Ignácz

Györgyényi Ignácz nemes szülők gyermekeként Nagybányán látta meg a napvilágot 1809. július 15-én. Szülővárosában kezdte meg tanulmányait és Szatmáron fejezte be a középiskolát. 1824-ben az egri papnevelő intézetbe lépett, bölcseletet és teológiát hallgatott. 1830-ban, tanulmányai befejeztével az érseki irodában tollnokként alkalmazták. 1832-ban pappá szentelték és Miskolcon lett segédlelkész. Ezt követően Szabolcsba került, Rakamazon káplán, majd Bercel (1835-től) és Tiszalök (1843-tól) voltak plébánosi szolgálati helyei. 1845-től kezdve gyakran publikált a Religio című egyházi folyóiratba.

Kisvárdára 1847-ben jött, s egyúttal a római katolikus iskola igazgatója is lett. Kezdeményezésére az elemi iskola nemek szerint különvált. A kisvárdai leányoktatást 2-2 darab vasúti és takarékpénztári részvény ajándékozásával segítette. Bekapcsolódott a Kaszinó munkájába és 1849-ben ő lett a választmány elnöke, 1871-75 között betöltötte az Kaszinó elnöki posztját. A Magyar Sion című folyóirat 1867. áprilisi és májusi számában közzétette a Kis-Várda c. tanulmányát. Ezt kibővítette és 1872-ben saját költségén, önálló kiadványként is megjelentette Kis-Várda városának örök emlékül ajánlja 25. évi lelkészkedése alkalmából címmel. A pap volt az is, aki a várból és a Várdai-kriptából származó szobrokat, címeres köveket - melyek ma a várban láthatók -, az 1870-es évek elején beépíttette a templomdomb körüli kőkerítésbe. Ez nem a legalkalmasabb hely volt a művészeti emlékek megőrzésére, de legalább megmaradtak. 1868 áprilisában elnöke lett annak a Kisvárdán megalakult központi bizottmánynak, amely a Nyíregyháza-Ungvár közti vasútvonal kiépítésének érdekében ténykedett. Ő volt az is, aki köszöntőt mondott 1872. november 20-án, a Nyíregyháza-Kisvárda közötti vasútvonal megnyitásakor. Tagja volt a képviselő-testületnek, a megyebizottmánynak. 1869-től a megye római katolikusait és egyházközségeit képviselte a vármegyei tankerületi iskolatanácsban. Egyike volt azon keveseknek, akik 1868-ban létrehozták a megyei régészeti társulatot, a múzeum elődjét.

1859-ben kerületi esperes, 1862. április 21-től szabolcsi főesperes, 1868. február 23-től ruténi prépost, 1875. november 14-től az egri székesegyházi főkáptalannál kanonok. 1876 januárjában Egerbe költözött. 1877-ben a Szent István Társulat tagjai közé lépett. 1887-ben kiadta Lelkipásztori elméletek és gyakorlatok című kötetét, a következő évben ezt kibővítve. 1890-ben közel 1000 forintos alapítványt tett a Kisvárdában létesítendő római katolikus óvoda létrehozására. Ebben az évben sok adományáért Eger díszpolgárává választották, arcképét 1891. október 22-én díszközgyűlésen leplezték le.

A kanonok 1891. december 20-án hunyt el Egerben. Végrendeletében Kisvárdán 100-100 forinttal három pénzalapot létesített az egyházközség szegényei javára.

Néző István