Kata 1570. május 5-én született, apja Miklós, anyja Losonczi Dorottya volt. Szülei hamar elhaltak, apja testvére, Mihály a végrendeletében Kata gyámjává Báthory Miklóst, Dobó Ferencet, illetve Várdában id. Szokoly Miklóst tette, de ők is hamarosan elhunytak.

Az árva igyekezett önállósítani magát. Ezt leginkább akkor tehette meg, ha esküvőre gondolt. Kata talán először ifj. Szokoly Miklós jegyese volt, ezzel a házassággal a kisvárdai vár két örököse egyesíthette volna vagyonát. A lány hároméves korától valóban együtt nevelkedett Miklóssal, ám a frigy nem jött létre, mert a felek egymás elsőfokú unokatestvérei voltak, s előttük lebeghetett Dobó Krisztina és Balassi Bálint házassági botránya.

Katát így Telegdi Pál jegyezte el 1588-ban, és 1589. február 2-án tartották az esküvőt. Ezzel a hölgy a korabeli jog szerint felszabadult a gyámság alól. A pár időnként Beregszentmiklóson is tartózkodott. Férje 1596-ban hunyt el, halálakor csak egy fia és két leánya élt. A felnőttkort Anna érte meg, őt Nyáry István veszi majd el.

Báthori István 1597-ben Nádasdy Lászlóhoz akarta volna férjhez adni Katát, de Szokoly nem támogatta ezt az ötletet. Az özvegy Kata szintén 1597-ben adja ki a kisvárdai, mint atyai birtokokból reá eső leánynegyedi illetősége és anyai hozománya tárgyában a nyilatkozatát.

Kata második férje a tőle húsz esztendővel idősebb Nyáry Pál lett. Őt is Báthori országbíró szemelte ki, s szorgalmazta „az meglátás dolgát.” 1600. március 17-én még a lakodalomra meghívandók jegyzékét sem mulasztotta el összeállítani, a házaságkötés május 9-én történt. Kata második házassága így Báthori műve volt: a Nyáry-és Várdai-birtokok az ő elképzelése nyomán kapcsolódtak egymásba. Várdai Kata, a második férjének 1607-ban bekövetkezett halála után már nem próbálkozott újabb házassággal. Erőteljes támogatója lett a reformációnak, s az új hitben kitartott a haláláig. Támogatta a külföldön tanuló, birtokairól származó diákokat, mecénásként szerepelt különböző hitéleti nyomtatványok kiadásakor.

Az asszony kordában, meglehetős függelemben tartotta két, már házasságban élő lányát, Telegdi Annát és Nyáry Krisztinát, erről a levelezésük árulkodik. Nem ápolt jó viszonyt rokonaival, a vár és az uradalom társbirtokosaival, a Melith-Szokoly házaspárral sem. Igazi matrónaként viselkedett. 1622. szeptember 20-án, Csicsva várában testamentumot készített, „...tudván azt, bizonytalan az óra, s bizonyos az halál, nem tudom melly órán szóllít ki az én istenem ez világból.” 1628. február 6-án készült egy újabb végrendelet, ebben leszögezi, hogy kizárólag Krisztina örökli a teljes vagyont, a gyermektelen Anna és férje (Nyáry István) pedig 31 000 forint ellenében életük végéig a birtokban maradhatnak.

Az özvegy 1630. június 7-én hunyt el, július 30-án temették a családi sírboltba. Vele halt ki a Várdai nevet viselő família. Anna nevű lánya 1634-ben, Krisztina 1641-ben zárta földi életét.

Néző István