Simon Krisztián gondolatai 

Szememben Óriás voltál, a példakép akiről kevesen tudják, hogy annyira tehetséges volt, hogy meghívót kapott az akkori korosztályos Magyar Labdarúgóválogatottba, olyan okos volt, hogy felvételt nyert a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, de az Úr nem ezeket az utakat szánta Neked. Azonban csak elismerést és szeretetet hagytál hátra a környezetedben. Te voltál az Óriás aki mindig védelmezett bennünket. Egy tűzijátékon voltunk Budapesten, egy pár részeg mindenkit aki már órák óta ott állt és várt, arrébb lökdösött, hogy jobb helye legyen, de Téged nem tudtak és erőt adtál másoknak is, hogy megvédjék magukat. Te voltál az Óriás aki soha nem fáradt el, nem volt olyan és annyi munka ami Neked gondot jelentett. Te voltál az Óriás, aki mindent ki tudott számolni, és ezzel motivációt is adtál már az általános iskolában is. Te voltál az Óriás aki tudott bízni, hitet adni, utat mutatni és ez lett belőle, belőlem, belőlünk. Remélem tetszett, tetszik amit láttál és remélem látsz. Én csak annyit mondok még, hogy "Elhervad a virág, felhők tova szállnak, Szívemből emlékeid soha el nem szállnak." Mindent köszönök Drága Édesapám!!!

Simon András gondolatai

Tanításaid, amit Tőled kaptam. 

Vigyázz magadra, fiam! 

Te másképp tanítottál, mint egy pedagógus, mégis Te voltál a legjobb tanár. 

Úgy neveltél minket az életre, hogy mi akkor észre sem vettük. Úgy adtál meg nekünk mindent, hogy az nekünk természetes volt. 

Mikor még nagyon kicsik voltunk, sokszor játszottuk azt, hogy a tenyeredbe ültünk és úgy emeltél, a magasba. Olyankor azt gondoltuk, hogy felhők közt vagyunk, nem gondoltunk arra, hogy leeshetünk, hogy bármi baj érhet minket,  hisz bíztunk benned, az erődben és a biztonságot nyújtó kezedben. 

Ezt a biztonságot éreztük mindig melletted. Erős kezed azért dolgozott, hogy nekünk jobb legyen, mindig vigyáztál ránk. 

Nem voltál azaz érzelgős ember, megvoltak a csatáink, amikor nem értettünk egyet, de már rég tudom, hogy mindez a tudatos tanításaid része volt. 

Megtanítottad, hogyan vigyázzak magamra, családomra, másokra.

Tudd, hogy mindenki csak abból adhat, ami neki is van. 

Te mindenből adtál, mindenkinek. Jó szíved volt. Nem tudott úgy kérni senki, hogy te ne adtál volna.

Én nem ajándékban mértem soha, azt amit tőled kaptam. Olyan dolgokat adtál, amire mindig emlékezni fogok, amit használok az életben és ez nem egy tárgy, hanem a számtalan tanítás. 

Emlékszem, egyszer lecsúsztam az autómmal az árokba, és érdekes érzés kavargott bennem, hogy mit fogsz szólni. De, te nem szóltál egyetlen rossz szót sem. Örültél, hogy nekem nem történt semmi bajom.  Előálltál a másik autóval és mondtad, hogy ülj be és haladj, végezd a dolgod én a többit rendezem. 

Ez egy újabb tanítás volt, mégpedig az, hogyan álljon az ember a dolgokhoz, és hogy nehéz helyzetben is tudj higgadt maradni, gondolkodni és meghozni a legjobb döntést. 

Ezek olyan tanítások, amik az életemben már többször is hasznosak voltak számomra. 

Köszönöm neked, mert tanításaid nélkül számos rossz döntést hoztam volna. 

Ezek segítettek abban, hogy azaz ember váljon belőle, aki most vagyok.

Tudást az adhat át neked, aki maga is megtanulta. 

Köszönöm mindazt a tudást, amit átadtál. Hogy úgy tapasztalhattam meg dolgokat, hogy az egyik szereplője Te, a másik én voltam. Melletted olyan tudásra tehettünk szert, amit gyerekként nem értettünk. Sokszor dacoltunk is, és tettük fel a kérdést, hogy  - Miért kell ez nekünk??, Te tudtad, hogy miért. Ma már, - én is tudom. 

Célokról az beszélhet, akinek voltak és el is érte azokat.

Az az ambíciói, kitartás, akart és elszántság ami benned volt, számomra példaértékű. Mindig hitted, tudtad, hogy  sikerülhet a céljaid elérése. 

A te példád, a te tanításaidnak köszönhető, hogy a céljaim elérésében a hit mellett a kitartás és az elszántság ugyanúgy bennem van, mint ahogy benned is volt.

Az ember nem választhatja meg a szüleit, de én hálát adok az Istennek, hogy ilyen Apukám volt!

Mindent köszönök, SZERETLEK!