Ezt a követ Dr. Kovács László emlékére helyeztük el, méltón megemlékezve róla, aki ebben a faluban élt 1977-től egészen 2020-ban bekövetkezett haláláig, és a község,a közösség gyarapodásáért dolgozott.

1954. június 27. – Magyarország az 1954-es foci világbajnokság lázában ég, amikor Rábahídvégen megszületik a Kovács család nyolcadik gyermeke, öt fiú és két lány után László. A családi szóbeszéd úgy tartja, hogy sokan mondták: ez a gyerek biztosan focista lesz! Az ugyan nem lett, de mennyi minden más igen!
1960-1968 – Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, ahol nagy hatással volt rá tanára, Móricz Iván, akivel élete végéig nagy tisztelettel ápolta a kapcsolatot. Tőle kapta a könyvek, az olvasás, a versek, a versmondás szeretetét, ami már nagyon fiatalon megjelent az életében.
1968-1971 – a kétkezi munkából élő szülők fontosnak tartották, hogy minden gyerekük szakmát szerezzen, így villanyszerelőként végzett a szombathelyi szakmunkásképzőben.
Humán érdeklődése az itt tanító tanárok figyelmét sem kerülte el. Gyakran vett részt versmondó-versenyeken az iskola közösségét képviselve. Ez az időszak a közösségi életbe való belépés ideje is, hiszen 15 évesen már szervezi a rábahídvégi kulturális életet.
1971-től a szombathelyi Tanácsi Építőipari Vállalatnál (TANÉP) dolgozik villanyszerelő szakmunkásként. Kollégái, vezetői elismerik, megbecsülik szakmai tudását, közösségteremtő munkáját. Szabadidejében folytatja tanulmányait, Zalaegerszegen jár szakközépiskolába és leérettségizik. Itt merül fel az a lehetőség, hogy egyetemi képzésben vegyen részt.
1974 nemcsak azért jelentős dátum az életében, mert megismerkedik későbbi feleségével, hanem azért is, mert ekkor jön először Táplánszentkeresztre. 1977-es házasságkötésüket követően itt telepednek le feleségével, Gittával. Ragaszkodott hozzá, hogy itt építsenek házat. Majd később egy másodikat és egy harmadikat is. Ahogy Máté atya a temetési búcsúbeszédében megfogalmazta: Ő nem beleszületett, hanem beleszeretett ebbe a faluba, és az itt élő emberekbe.
1979-ben elvégzi a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolyamát, majd 1980-ban – az éppen elkészült családi házba való beköltözést és lánya, Diána megszületését követően – az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának nappali tagozatos hallgatója lesz Budapesten.
A TANÉP anyagi és a felesége családi háttértámogatásával summa cum laude elvégzi az egyetemet; a családban elsőként lesz diplomája 1985-ben, immár kétgyermekes apaként, hiszen 1983-ban megszületik fia, Levente.
Jogtanácsosként, később osztályvezetőként egészen 1990-ig a TANÉP-nél dolgozik – ez az időszak meghatározó a későbbi szakmai és magánéletében is. Nagyon sok jó emlékkel tapasztalattal távozik, sok embert ismert meg a TANÉP-nél.
1990 karácsonya és szilvesztere között megalapítja két kollégájával a 340. számú jogtanácsosi munkaközösséget, amelyből 1991-ben megalakul a 340. számú Ügyvédi Iroda, amely élete végéig a munkahelye lesz. Az ügyvédi pályája során rengeteg üggyel, sokféle emberrel került kapcsolatba, az ügyfél érdekeinek képviselete volt számára a legfontosabb.
Ahogy a közösségi élet is rendkívül meghatározó szerepet töltött be az életében. Az egyetem elvégzését követően tanácstag lett, majd – nem utolsósorban kérlelhetetlen igazságérzetének köszönhetően – kizárták a tanácstestületből. Másfél éves küzdelem után sem adta fel az igazság keresését, a tisztességtelen rosszindulat elutasítását. Ehhez minden követ megmozgatott. Kitartóan küzdött a törvénytelenség ellen, amihez frissen megszerzett jogi diplomája, tudása adott hitet, erőt. Volt tanárait megkereste, végül a sajtóhoz fordult – új választásokat kellett kiírni, ahol ismét megválasztotta a falu közössége. A rendszerváltást követően 10 évig nem vállalt közéleti feladatot.
2002-ben Táplánszentkereszten is változások lettek, a korábbi tanácselnök leváltása érdekében összefogott és új testületet választott a falu. Nagy megtiszteltetésnek tartotta, hogy 2002-től kezdődően minden választáson ő kapta a legtöbb szavazatot a választópolgároktól. Nemcsak jogi tudásával, tevékenységével járult hozzá a falu fejlődéséhez, de anyagilag is. Képviselői tiszteletdíját teljes egészében felajánlotta a falu szépítésére, közösségek támogatására. Így újult meg a temető kerítése, készült el a Németh Lajos emléktábla, a Szent Lőrinc szobor, a templom előtti térburkolat, buszmegállók felújítása. Lelkesen támogatta az Apáczai Csere János Általános Iskola Ifjúsági Fúvószenekarát is. 2002-től egészen haláláig ő volt Táplánszentkereszt alpolgármestere. A képviselői és alpolgármesteri feladatait mindig komolyan vette, a falu közéleti és kulturális életében aktív szerepet vállalt. Szakmai tanulmányait sem hanyagolta el. Mindig többet, és tökéletesebben akart tudni. Az évek során további három szakjogászi diplomát szerzett.
Ő valóban beleszeretett ebbe a faluba. Ez volt a közéleti szerepvállalásának mozgatórugója. 2021. évben posztumusz megkapta a Táplánszentkereszt községért Díjat.
Őrizze emlékét ez a kő és az utca neve.