dr. Teichmann Vilmos

A növénynemesítő a csehországi Usti Nad Labemben született 1898. október 29-én. Édesapja Teichmann Emánuel, aki cukorgyári munkás volt, édesanyja Schwartzbach Mária, parasztszülők gyermeke. Az elemi és reáliskola elvégzése után, 1916-ban kitűnő eredménnyel érettségizett. Az első világháborúban 1916. május 16-tól 1918 novemberéig a 63. gyalogezredben szolgált, tartalékos hadnagyként szerelt le. 1918 őszén felvételt nyert a bécsi Mezőgazdasági Főiskolára, ahol vizsgáit kitüntetéssel tette le. Tanulmányait 1922-ben kénytelen volt megszakítani, mivel szülei anyagi helyzete nem tette lehetővé a taníttatását.

Ekkor Tornyospálcán, az Eszenyi (Reismann) Jenő-féle burgonyanemesítő telepen vállalt munkát mint gyakornok. Az itt keresett pénz lehetővé tette, hogy 1924-ben folytassa főiskolai tanulmányait, 1926-ban letette államvizsgáját Bécsben. Rövidebb ideig több helyen dolgozott, majd 1929-ben visszatért Tornyospálcára, s a telep vezetője volt. Itt nemesítette ki a Gülbaba néven ismert burgonyát is. 1930-ban kötött házasságot Schnert Hildegárddal, három gyermekük született. 1939-ben a pálcai telep bérlete megszűnt, így a Tolna vármegyei Újbereki Gazdaságba került a burgonyanemesítő munka, s vele Teichmann Vilmos is.

1943-ban az állam Kisvárdán is ilyen nemesítő telepet létesített, és Teichmann ezt vezette április 1-től. 1944-ben felső utasításra - az oroszok közeledése miatt - a telep értékeit először az ország belsejébe, majd onnan Ausztriába menekítette. 1947-ben hazatérésre és szolgálattételre szólították fel. Májusban az összes növénynemesítési anyaggal hazatért, és ekkor kapta meg a magyar állampolgárságot. Lehetővé tették számára, hogy visszatérjen az általa felállított telep vezetésére.

1949-ben megalakult a Növénytermesztési Tanács, melynek tagjává választották. Az MTA Növénynemesítő Bizottsága is felvette sorai közé, ahol a Burgonyatermesztési Osztály munkáját irányította. Munkáját megbecsülték, sikereit elismerték. 1954-ben Munka Érdemrendet kapott. 1959-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusává minősítették. 1966-ban saját kérésére nyugdíjazták. Ebben az évben Állami-díjjal jutalmazták. Az ő nevéhez fűződik az Aranyalma, Áldás, Kieger-Gyöngye, Őszirózsa, a Mindenes és Margit burgonya kinemesítése, a kisvárdai rozs, a szöszösbükköny, a szádorellenálló napraforgó, a Fehérvirágú édes csillagfürt, és a homoki lucerna, és sok más faj nemesítése. Számos szakcikkben és ismeretterjesztő dolgozatban számolt be munkájáról és fajtanemesítési módszeréről.

Teichmann Vilmos 1967. július 20-án, hosszan tartó betegség után, 69 éves korában hunyt el. Sírja a debreceni köztemetőben található. 1968-ban az egykori intézménye udvarán mellszobrot állítottak neki. Kisvárdán 1995-től általános iskola viseli a nevét.

Néző István