Vilmos dr. Teichmann
1898 
1967 
Vilmos dr. Teichmann
1898-1967 
Nom:
Vilmos dr. Teichmann
Surnom du défunt :
Nom de naissance:
Teichmann Vilmos
Date de naissance:
1898. octobre 29.
Ville de naissance:
Usti Nad Labem
Défunt:
1967. juillet 20.
Autre citation Autre citation
Enregistrer la citation Enregistrer la citation

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

Vilmos dr. Teichmann frise de vie de

dr. Teichmann Vilmos

A növénynemesítő a csehországi Usti Nad Labemben született 1898. október 29-én. Édesapja Teichmann Emánuel, aki cukorgyári munkás volt, édesanyja Schwartzbach Mária, parasztszülők gyermeke. Az elemi és reáliskola elvégzése után, 1916-ban kitűnő eredménnyel érettségizett. Az első világháborúban 1916. május 16-tól 1918 novemberéig a 63. gyalogezredben szolgált, tartalékos hadnagyként szerelt le. 1918 őszén felvételt nyert a bécsi Mezőgazdasági Főiskolára, ahol vizsgáit kitüntetéssel tette le. Tanulmányait 1922-ben kénytelen volt megszakítani, mivel szülei anyagi helyzete nem tette lehetővé a taníttatását.

Ekkor Tornyospálcán, az Eszenyi (Reismann) Jenő-féle burgonyanemesítő telepen vállalt munkát mint gyakornok. Az itt keresett pénz lehetővé tette, hogy 1924-ben folytassa főiskolai tanulmányait, 1926-ban letette államvizsgáját Bécsben. Rövidebb ideig több helyen dolgozott, majd 1929-ben visszatért Tornyospálcára, s a telep vezetője volt. Itt nemesítette ki a Gülbaba néven ismert burgonyát is. 1930-ban kötött házasságot Schnert Hildegárddal, három gyermekük született. 1939-ben a pálcai telep bérlete megszűnt, így a Tolna vármegyei Újbereki Gazdaságba került a burgonyanemesítő munka, s vele Teichmann Vilmos is.

1943-ban az állam Kisvárdán is ilyen nemesítő telepet létesített, és Teichmann ezt vezette április 1-től. 1944-ben felső utasításra - az oroszok közeledése miatt - a telep értékeit először az ország belsejébe, majd onnan Ausztriába menekítette. 1947-ben hazatérésre és szolgálattételre szólították fel. Májusban az összes növénynemesítési anyaggal hazatért, és ekkor kapta meg a magyar állampolgárságot. Lehetővé tették számára, hogy visszatérjen az általa felállított telep vezetésére.

1949-ben megalakult a Növénytermesztési Tanács, melynek tagjává választották. Az MTA Növénynemesítő Bizottsága is felvette sorai közé, ahol a Burgonyatermesztési Osztály munkáját irányította. Munkáját megbecsülték, sikereit elismerték. 1954-ben Munka Érdemrendet kapott. 1959-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusává minősítették. 1966-ban saját kérésére nyugdíjazták. Ebben az évben Állami-díjjal jutalmazták. Az ő nevéhez fűződik az Aranyalma, Áldás, Kieger-Gyöngye, Őszirózsa, a Mindenes és Margit burgonya kinemesítése, a kisvárdai rozs, a szöszösbükköny, a szádorellenálló napraforgó, a Fehérvirágú édes csillagfürt, és a homoki lucerna, és sok más faj nemesítése. Számos szakcikkben és ismeretterjesztő dolgozatban számolt be munkájáról és fajtanemesítési módszeréről.

Teichmann Vilmos 1967. július 20-án, hosszan tartó betegség után, 69 éves korában hunyt el. Sírja a debreceni köztemetőben található. 1968-ban az egykori intézménye udvarán mellszobrot állítottak neki. Kisvárdán 1995-től általános iskola viseli a nevét.

Néző István