Rosenbaum Mózes

Rosenbaum Cháim Mózes főrabbi 1864. augusztus 16-án született Pozsonyban. Apja Rosenbaum Gerzson, anyja Schwartz Amália. Jesivába is ott járt, először Sévet Szajférhoz, majd a nagymartoni Chaszan Szajfér és a sátoraljaújhelyi R. Elózor Lőw tanintézményei következtek. 1888-ban fejezte be tanulmányait és Szilágysomlyó izraelitáinak főrabbija lett. Nem sokáig, mert 1897. szeptember 7-én már Kisvárdán foglalta el foglalta el papi székét. „A hitközség sok reménnyel néz új főrabbija működése elé.” - írták.

A Rosenbaumba vetett bizalom nem szikkadt talajba hulltak. Kiemelkedő voltát jól igazolja, hogy amikor Tisza István 1903-ban először alakított kormányt, és az autonóm ortodox izraelita hitközségek küldöttségileg tisztelegtek a miniszterelnöknél, akkor „A deputációt Reich Kappel budai főrabbi vezette s az üdvözlő beszédet Rosenbaum Mór kisvárdai főrabbi tartotta.” Tagja volt a legfelsőbb országos ötös rabbinátusnak és a 100 tagú országos képviselőségnek is. A tekintélye összetartotta a többféle irányzatot magában foglaló kisvárdai ortodox hitközséget.

Amikor az 1926. évi törvény az egyházaknak is helyet biztosított a felsőházban, az ortodoxok 1927. január 5-én tartott jelölőgyűlésén Reich budapesti, Strasser Salamon debreceni, és Rosenbaumot javasolták a megtisztelő posztra. A választás január 6-án volt. „A három jelölt közül kettő, a kisvárdai és a debreceni főrabbi szólásra emelkedtek és buzgó szavakban arra kérték a választógyűlés kiküldötteit, hogy ne reájuk, hanem a budapesti hitközség ősz főrabbijára adják le szavazataikat.”

1929-ben meghalt Reich, az ortodox rabbik Rosenbaumot akarták a helyére, mert nagy tudása mellett kiváló szónoki képessége is volt, és szépen beszélte a magyar nyelvet, „aranyszájú pap”-nak is hívták. Ő azonban politikai meggyőződése, lelki nyugalma érdekében és szerénysége miatt a kérést elutasította. De elutasított ő már korábban mást is. Dr. Vadász Lipót államtitkár „tállyai” előnévvel nemességet szerzett neki érdemei elismerésül és jutalmául. Ő azonban nem fogadta el, mondván, hogy ez rossz hatással lenne gyermekeire, elbizakodottakká tenné őket.

. Nem csupán rabbiként működött, hanem hosszú évtizedeken át jesivát is vezetett, tanítványai sorsát atyai gondviseléssel irányította.

A főrabbi 1942. december 7-én, „szívizom-elfajulás” következtében hunyt el. Sok kézirata maradt fenn, ezek felölelték a zsidó tudományok minden ágát, az 1910-es években kiadták a Lechem ráv, azaz Szellemi lakoma c. művét. Végrendeletét is kinyomtatták és terjesztették. Sírja, a szellemi vezetőknek kijáró „óhel”, a temetőben található. A rabbiságban a fia követte, aki azonban a holokauszt áldozata lett.

Néző István