Mózes Rosenbaum
1864 
1942 
Mózes Rosenbaum
1864-1942 
Név:
Mózes Rosenbaum
Becenév:
Születési név:
Rosenbaum Mózes
Születési idő:
1864. 8月 16.
Születési település:
Pozsony
Elhunyt:
1942. 12月 07.
Másik idézet Másik idézet
Idézet mentése Idézet mentése

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

Mózes Rosenbaum élettörténete

Rosenbaum Mózes

Rosenbaum Cháim Mózes főrabbi 1864. augusztus 16-án született Pozsonyban. Apja Rosenbaum Gerzson, anyja Schwartz Amália. Jesivába is ott járt, először Sévet Szajférhoz, majd a nagymartoni Chaszan Szajfér és a sátoraljaújhelyi R. Elózor Lőw tanintézményei következtek. 1888-ban fejezte be tanulmányait és Szilágysomlyó izraelitáinak főrabbija lett. Nem sokáig, mert 1897. szeptember 7-én már Kisvárdán foglalta el foglalta el papi székét. „A hitközség sok reménnyel néz új főrabbija működése elé.” - írták.

A Rosenbaumba vetett bizalom nem szikkadt talajba hulltak. Kiemelkedő voltát jól igazolja, hogy amikor Tisza István 1903-ban először alakított kormányt, és az autonóm ortodox izraelita hitközségek küldöttségileg tisztelegtek a miniszterelnöknél, akkor „A deputációt Reich Kappel budai főrabbi vezette s az üdvözlő beszédet Rosenbaum Mór kisvárdai főrabbi tartotta.” Tagja volt a legfelsőbb országos ötös rabbinátusnak és a 100 tagú országos képviselőségnek is. A tekintélye összetartotta a többféle irányzatot magában foglaló kisvárdai ortodox hitközséget.

Amikor az 1926. évi törvény az egyházaknak is helyet biztosított a felsőházban, az ortodoxok 1927. január 5-én tartott jelölőgyűlésén Reich budapesti, Strasser Salamon debreceni, és Rosenbaumot javasolták a megtisztelő posztra. A választás január 6-án volt. „A három jelölt közül kettő, a kisvárdai és a debreceni főrabbi szólásra emelkedtek és buzgó szavakban arra kérték a választógyűlés kiküldötteit, hogy ne reájuk, hanem a budapesti hitközség ősz főrabbijára adják le szavazataikat.”

1929-ben meghalt Reich, az ortodox rabbik Rosenbaumot akarták a helyére, mert nagy tudása mellett kiváló szónoki képessége is volt, és szépen beszélte a magyar nyelvet, „aranyszájú pap”-nak is hívták. Ő azonban politikai meggyőződése, lelki nyugalma érdekében és szerénysége miatt a kérést elutasította. De elutasított ő már korábban mást is. Dr. Vadász Lipót államtitkár „tállyai” előnévvel nemességet szerzett neki érdemei elismerésül és jutalmául. Ő azonban nem fogadta el, mondván, hogy ez rossz hatással lenne gyermekeire, elbizakodottakká tenné őket.

. Nem csupán rabbiként működött, hanem hosszú évtizedeken át jesivát is vezetett, tanítványai sorsát atyai gondviseléssel irányította.

A főrabbi 1942. december 7-én, „szívizom-elfajulás” következtében hunyt el. Sok kézirata maradt fenn, ezek felölelték a zsidó tudományok minden ágát, az 1910-es években kiadták a Lechem ráv, azaz Szellemi lakoma c. művét. Végrendeletét is kinyomtatták és terjesztették. Sírja, a szellemi vezetőknek kijáró „óhel”, a temetőben található. A rabbiságban a fia követte, aki azonban a holokauszt áldozata lett.

Néző István