Zsigmond Szőgyény
1775 
1826 
Zsigmond Szőgyény
1775-1826 
Név:
Zsigmond Szőgyény
Becenév:
Születési név:
Szőgyény Zsigmond
Születési idő:
1775. 3月 27.
Születési település:
Kisvárda
Elhunyt:
1826. 2月 08.
Másik idézet Másik idézet
Idézet mentése Idézet mentése

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

Zsigmond Szőgyény élettörténete

Szőgyény Zsigmond

Szőgyény Imre szabolcsi alispán, királyi tanácsos és Krucsay Mária fiaként született 1775. március 27-én, Kisvárdán. A gyermek oktatását az atyai házban (későbbi régi plébánia) kezdték, neveltetése „egyszerű és magyaros vala.” Az ifjú az alsóbb iskoláit Debrecenben a piaristáknál végezte, majd ezt követően Kassán és Pesten folytatta magasabb szinteken. Ez utóbbi helyen jogot tanult.

1796-ban tanulmányaival végezve a fiumei Kormányzószéknél afféle gyakornokként helyezkedett el. Odaadásával, buzgalmával és hivatástudatával felhívta magára a fiumei kormányzó, Pászthory Sándor figyelmét, aki egyre jobban beavatta a saját hivatali munkájába. Pártfogója 1798-ban elhunyt, de Zsigmond karrierje nem tört meg, mert még ebben az esztendőben protocolistaságig emelkedett, a következő évben pedig a tengerparti tartomány alapítványi ügyészének nevezték ki.

1800-ban a napóleoni háborúk korában a magyar nemességet is fegyverbe szólították, így Szőgyény Zsigmond is hazatért, és Szabolcs megye zászlaja alatt a nemesi fölkelő seregnél századosi ranggal hadbíróként szolgált. 1801-ben a király kinevezte Pestre, a közalapítványi igazgatóságnál segéd-ügyésznek. Ez a poszt is középszerűnek volt mondható. Zsigmond igazi karrierje azt követően kezdett felfelé ívelni, miután 1802-ben elvette az elhunyt kormányzó leányát, Pászthory Juliannát.

A friggyel magasabb társadalmi körökbe emelkedett. 1806-ban a Királyi Személyes Jelenlét Helytartóságánál jegyző, 1810-ben a Királyi Táblánál a legfiatalabb bíró lett. 1811-ben az országgyűlésen a latin nyelvű jegyzőkönyv vezetésével őt bízták meg. Az uralkodó 1814-ben udvari tanácsossá nevezte ki. Hét évig vezette a Kamarai Tanácsnál a Só- és Fiskálisi Ügyek Osztályát. 1821-ben a király őt jelölte a királyi személynöki posztra. A személynök egyben az országgyűlés alsó táblájának elnöke is volt. Még ebben a nádor Pest, Pilis és Solt vármegyék főispáni helytartójává nevezte ki. Így aztán Szőgyény a Királyi Táblán az uralkodó, a vármegyében pedig a nádor helytartója lett. Mindkét tisztében teljesített buzgalma elismeréseként az uralkodó 1824-ben a Szent István-rend kiskeresztjével, azaz lovagkeresztjével tüntette ki, így rend vitéze lett. Megemlítendő, hogy amikor Kossuth Lajos ügyvédi oklevelét 1823. szeptember 26-án megkapta, akkor Szőgyény előtt adta képzettségének kitűnő jelét.

A kettős tisztség azonban a terhet is duplán mérte arra, aki mindenben meg akart felelni feladatának, s ez megviselte az egészségét. Az 1825-ös reform-országgyűlésre betegen érkezett, az uralkodót képviselve ő nyitotta meg az ülést. Ő elnökölt a változást hozó gyűlésen, ő képviselte a kormányt a rendeknél. Az ékesszólását Széchenyi Felsőbükki Nagy Pál retorikája fölé helyezte.

December 21-én vért hányt, kérte a tisztségéből való felmentését. Ezt megkapta, a király az ország második alkancellárjának nevezte ki, szolgálataiért pedig a Szent István-rend középkeresztjével jutalmazta, s ezzel belső titkos tanácsosi rangra emelte. A beteg 1826. február 8-án elhunyt. 1827-ben kisvárdai temetőben sírhantja fölé egy kápolnát emeltek, mely ma már nem látható.

Néző István