István Radó
1891 
1972 
István Radó
1891-1972 
Nom:
István Radó
Surnom du défunt :
Nom de naissance:
Radó István
Date de naissance:
1891. juillet 24.
Ville de naissance:
Kisvárda
Défunt:
1972. août 12.
Autre citation Autre citation
Enregistrer la citation Enregistrer la citation

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

István Radó frise de vie de

Radó István

A magyar filmújságírás egyik úttörőjét Rosenblüth néven anyakönyvezték Kisvárdán, 1891. július 24-én. Az apja, dr. Radó Lajos ekkor már Pesten élt, neje Vadász (Weinberger) Mariska Várdában maradt a szülésig, majd követte férjét. István a lipótvárosi főgimnáziumban érettségizett 1909-ben, a jogra iratkozott be, de nem végezte el. 1910-ben a Budapest c. napilap munkatársa, 1913-ban a Magyar Híradó című kőnyomatos lap tudósítója, de ír a Népszava, és a Nap hasábjaiba is. Néhány írása a kisvárdai hetilapban is megjelent.

1913-ban a Világ alkalmazottja, majd számos fővárosi napilapnál dolgozott, pl. Pesti Napló. Később a mozi- és filmszakma írói és újságírói munkáit vállalja. Radó felismerte azt, hogy a filmekről szóló újságoknak is sikere lehet. 1910-től a Mozgófénykép Híradóban működik közre, 1912-ben társával megalapította a Mozi-Világ c. lapot, s ennek szerkesztője is lett, később a Mozi és Film c. filmszaklapot irányította. Mozi rovatot vezetett és kritikusa volt a 8 Órai Újságnak, a Budapesti Hírlapnak és A Reggelnek. Ő volt az, aki Stanley Laurelnek és Oliver Hardynak a Stan és Pan nevet adta, ezen a néven ismerte meg őket a hazai közönség.

A Tanácsköztársaság idején a magyar mozik, a filmipar államosítását hangsúlyozta, s termelőbiztosként azok szocializálását irányította, ezért 1919-ben rövid időre internálták, majd a büntetést eltörölték. 1922-ben a mozi szakma több tagjával együtt részt vett a Magyar Filmklub megalapításában, és annak 1933-ig titkára, illetve főtitkára volt. Radó felfogta a némafilmek korszakának a végét, s látta a hangosfilm jövőjét. Szakmai felkészültségét bizonyítja, hogy a hangosfilm sikere után a dramaturgia iránt érdeklődött, s ezen a téren szerzett elismertsége révén kötött vele szerződést a Metro Goldwin Mayer Filmvállalat, s ennek budapesti dramaturgja volt 1927-től 1940-ig. 1928-től a Mozi Élet című lap szerkesztője és kiadója, 1932-38 között szerkesztette a Pesti Mozi-t. Kiadta a Magyar Mozisok Zsebkönyvét, a Filmcompass évkönyveket, és munkatársa volt az 1942-ben megjelent első magyar filmlexikonnak. 1941-ben újra internálták, 1942-tavaszán térhetett vissza, fordításból élt. 1944-ben részt vett a filmesek szakszervezetének illegális megalapításában, és annak és egy ideig főtitkára volt. 1945 után jelentős szerepet játszott a filmipari dolgozók szakszervezetében, de Rákosiék 1947-ben félreállították. 1946 és 1948 között szerkesztette és írta a Mozi Élet c. lapot. Önálló művei: Mesélés (1911), Hindenburg (1915), A magyar film, 1919 (1959). A 25 éves Mozi (1920), című kiadványt másokkal közösen készítette. Az 1929-ben megjelent Zsidó lexikon munkatársaként is dolgozott, cikkei jelentek meg a Magyar Nemzetben, melyet rövid ideig szerkesztett is.

Radó István Budapesten hunyt el, 1972. augusztus 12-én, a Farkasréti temetőben helyezték nyugalomba. 2020-ban Egy filmdramaturg emlékei címmel jelent meg írásából egy válogatás.

Néző István