Radó István

A magyar filmújságírás egyik úttörőjét Rosenblüth néven anyakönyvezték Kisvárdán, 1891. július 24-én. Az apja, dr. Radó Lajos ekkor már Pesten élt, neje Vadász (Weinberger) Mariska Várdában maradt a szülésig, majd követte férjét. István a lipótvárosi főgimnáziumban érettségizett 1909-ben, a jogra iratkozott be, de nem végezte el. 1910-ben a Budapest c. napilap munkatársa, 1913-ban a Magyar Híradó című kőnyomatos lap tudósítója, de ír a Népszava, és a Nap hasábjaiba is. Néhány írása a kisvárdai hetilapban is megjelent.

1913-ban a Világ alkalmazottja, majd számos fővárosi napilapnál dolgozott, pl. Pesti Napló. Később a mozi- és filmszakma írói és újságírói munkáit vállalja. Radó felismerte azt, hogy a filmekről szóló újságoknak is sikere lehet. 1910-től a Mozgófénykép Híradóban működik közre, 1912-ben társával megalapította a Mozi-Világ c. lapot, s ennek szerkesztője is lett, később a Mozi és Film c. filmszaklapot irányította. Mozi rovatot vezetett és kritikusa volt a 8 Órai Újságnak, a Budapesti Hírlapnak és A Reggelnek. Ő volt az, aki Stanley Laurelnek és Oliver Hardynak a Stan és Pan nevet adta, ezen a néven ismerte meg őket a hazai közönség.

A Tanácsköztársaság idején a magyar mozik, a filmipar államosítását hangsúlyozta, s termelőbiztosként azok szocializálását irányította, ezért 1919-ben rövid időre internálták, majd a büntetést eltörölték. 1922-ben a mozi szakma több tagjával együtt részt vett a Magyar Filmklub megalapításában, és annak 1933-ig titkára, illetve főtitkára volt. Radó felfogta a némafilmek korszakának a végét, s látta a hangosfilm jövőjét. Szakmai felkészültségét bizonyítja, hogy a hangosfilm sikere után a dramaturgia iránt érdeklődött, s ezen a téren szerzett elismertsége révén kötött vele szerződést a Metro Goldwin Mayer Filmvállalat, s ennek budapesti dramaturgja volt 1927-től 1940-ig. 1928-től a Mozi Élet című lap szerkesztője és kiadója, 1932-38 között szerkesztette a Pesti Mozi-t. Kiadta a Magyar Mozisok Zsebkönyvét, a Filmcompass évkönyveket, és munkatársa volt az 1942-ben megjelent első magyar filmlexikonnak. 1941-ben újra internálták, 1942-tavaszán térhetett vissza, fordításból élt. 1944-ben részt vett a filmesek szakszervezetének illegális megalapításában, és annak és egy ideig főtitkára volt. 1945 után jelentős szerepet játszott a filmipari dolgozók szakszervezetében, de Rákosiék 1947-ben félreállították. 1946 és 1948 között szerkesztette és írta a Mozi Élet c. lapot. Önálló művei: Mesélés (1911), Hindenburg (1915), A magyar film, 1919 (1959). A 25 éves Mozi (1920), című kiadványt másokkal közösen készítette. Az 1929-ben megjelent Zsidó lexikon munkatársaként is dolgozott, cikkei jelentek meg a Magyar Nemzetben, melyet rövid ideig szerkesztett is.

Radó István Budapesten hunyt el, 1972. augusztus 12-én, a Farkasréti temetőben helyezték nyugalomba. 2020-ban Egy filmdramaturg emlékei címmel jelent meg írásából egy válogatás.

Néző István