Szia, Miki! Képzeld, eljött a nap!! Mikor szervezni kezdtük a szerelmemmel, azt mondtad, hogy olyan messze van az még, hogy mire odaérünk, elfelejtjük, miért akartunk összeházasodni. Nem felejtettük el. Ahogyan téged sem! Biztos nem haragszol, de a nagy napon nem tudtam elküldeni az üzenetemet... Gyönyörű volt minden! Mindenki ott volt, akit szeretek. Még te is, csak egy kicsit fentebbről. Próbáltam olyan hangosan mondani az igent, hogy te is halld, de közben vissza kellett fognom a sírásomat... Tudod, milyen érzékeny vagyok! Volt egy pillanat az este folyamán, amikor már nem fogtam vissza magam... A zenészünknek a megbeszélésen, egy héttel korábban csak annyit mondtam, hogy Rúzsa Magdi a kedvencem. Egyetlen egy számot játszott tőle... nem kértem, nem mondtam... a Tejút-at. Potyogtak a könnyeim, és torkom szakadtából üvöltöttem, hogy: „Te a Nap, én a Hold!” Ez már biztos felhallatszott hozzád is, mert reggelre a hangom sem nagyon maradt. Most már a férjem ezt annyira nem bánta. Köszönök mindent! Hiányzol!!! ❤️