Miki, 1959-ben itt, a határmenti kisvárosban Szentgotthárdon látta meg a napvilágot. Már gyermekkorában is sok barátja volt, akikkel szívesen töltötte el a szabadidejét, főleg a szabadban, a Zsidai-patak partján játszottak, csibészkedtek együtt. S bár akkor lehet, hogy sokszor bosszantó volt sokaknak, mégis azok a csínytevések adtak értelmet, élményt és aktív időtöltést számukra. Az idő mindezt megszépíti. S ez így is van rendjén. Ifjú korában is fontos szerep jutott a barátoknak az életében. A közös élmények, a sok együtt töltött idő még jobban összekovácsolta őket. S szülei aggodalma ellenére egyik kedvenc hobbyja a motorozás lett. A gimnáziumi érettségit követően Miki Szombathelyen tanulta meg a vendéglátás, pontosabban a felszolgálás minden fortélyát. Ez lett élete hivatása is.

1979. augusztus 13-án ismerte meg feleségét, Tóth Gabriellát, akivel 1980. december 20-án házasságot kötöttek és élete végéig szoros kötelékben éltek. Együtt voltak egy egész. Szerelmük gyümölcseként 1982-ben Eszter, ’84-ben pedig Tamás érkezett a családi fészekbe és adtak új értelmet, boldogságot a mindennapoknak. Az immáron teljes család elkezdte leendő otthonuk építését, így 1989-ben egy 4. emeleti lakásból családi házba költözhettek.

A horgászás, majd az udvari, ház körüli munka, barkácsolás, hobbi autószerelés és gombászás, erdőjárás kapcsolta ki igazán a mindennapok szürkeségéből szabad idejében. De Miki papa büszke volt unokáira is: a 2005-ben született Árminra és a 2013-ban érkező Jonasra. Leste kívánságaikat és lehetősége szerint teljesítette is azokat. Ha kellett, akár a sziesztájából felugorva, fáradtan is ment, segített a gyerekeinek. De a barátok is számíthattak rá mindig, mindenben. Talán a megbízhatósága miatt is szerette és vette körül annyi ember. Az otthonuk mindig nyitva állt előttük, rendszeresen betérhettek egy kis kávézgatásra, beszélgetésre. Jókedv, vidámság, szeretetteljes légkör fogadott minden látogatót. Számos közös élmény, történet, pillanat maradt most velünk. Sajátos humora, a barátok ugratása, szerénysége örökké emlékeztetni fog minket rá. Az együtt eltöltött boldog órák, napok mindannyiuk számára értékes időkké lettek. Ma, amikor már csak emlékezni tudunk rá, még inkább. A közösen átélt percek pillanatai örökre itt maradnak velünk. Halhatatlanná téve mindazt, amit múlónak gondolnánk.

Munkáját is 110%-on teljesítette. Szinte valamennyi szentgotthárdi vendéglátóhelyen kiszolgálta a betérőket. A Hármashatár étteremben, a Makk 7-esben, WAGNER-étteremben, a Vándor fogadóban és rövid ideig Apátistvánfalván is. 2017-től haláláig a szentgotthárdi hotel éttermében. Életét mindig szabadon élte, azt csinálta, ami örömet okozott neki, azokkal volt, akikkel szeretett együtt lenni. 2024-es nyugdíjazása után sem hagyott fel munkájával. Nagyon sok terve volt még.

Azon a végzetes napon is a szokásos rutin szerint végezte teendőit. Majd délután váratlanul, minden előjel nélkül megtörtént a tragédia. Családja, majd a nagyon gyorsan érkező mentőcsapat hosszas próbálkozása ellenére szíve feladta a küzdelmet. Felesége, gyermekei az élete utolsó pillanatáig mellette voltak.