Bán Lajos

Bán Lajos Nyíregyházán született 1873. augusztus 14-én. Apja Bán István kerékgyártó mester, anyja Veres Julianna. Az iskoláját a szülőhelyén kezdte, majd 1893-ban a sárospataki tanítóképzőben szerzett oklevelet. Szeptembertől már Dévaványán volt a református iskola tanítója, ezt követően Abarán (1894-95. tanév), majd Nyíregyházán oktatott és egyúttal a református egyház orgonista kántora is volt. A Felső-szabolcsi Evangélikus Református Tanító Egyesület helyettes elnöke a századfordulón, a könyvtárosi tisztséget is betöltötte. Vezette a reformátusok műkedvelő dalárdáját, annak alelnöke és karnagya is volt. Amatőr színjátszóként szerepelt különböző darabokban.

1902-ben a kisvárdai állami elemi iskolához került. A megyében elsők között alkalmazta a fonomimikai módszert az elsősök írás- és olvasás tanításában. 1909-ben a VKM kinevezte igazgatónak. A III. és IV. fiú osztályokat elkülönítette, a III. osztályt önállósította. Vezetése alatt fejlődött az iskola 10 tanerősből 15 tanerősre. Mesedélutánokat vezetett be, az általa létrehozott gyermekkonyhán meleg ebédet biztosított a rászorulóknak, a Gyermekbarát Leányegyesület is az ő munkájának gyümölcse. 1917-ben a háború folyamán kifejtett közhasznú tevékenységéért a III-ad osztályú polgári hadi érdemkereszttel tüntette ki az uralkodó. 1919 után rá hárult a feladat, hogy a háború és a román megszállás okozta iskolai károkat felszámolja. Volt tanítványait szinte házról-házra járva kereste fel, így kérte a támogatásukat. 1923-ban bevezette a kotta szerinti mondókás énektanítást. Tanított az iparos tanonciskolában is. 1930-ban a mintatanításaiért miniszteri elismerést kapott. 1931-ben a miniszter 500 pengő jutalomban részesítette.

Munkája mellett férfi- és vegyes kart is szervezett, megalakította a Kisvárdai Leányegyesületet, és annak négy évig, a világháború kitöréséig vezetője volt. 1920-tól vezette a községben a népművelési előadásokat, ő volt a népművelési ügyvezető. Az 1910-es évektől választmányi tagja volt a Szabolcsvármegyei Tanítói Egyesületnek, s a kisvárdai járáskörnek alelnöke. 1930-ban tagja lett a megye iskolán kívüli népművelési bizottságának. A református egyházban presbiterként tevékenykedett.

Mindezeken felül irodalmi téren is ambíciói voltak. 1900-ban adta ki a Temetési énekek gyűjteménye református hívek részére c. kiadványát. 1916-ban Az eltévedt baba című gyermek színdarabját. 1925-ben Az 50 éves kisvárdai állami elemi népiskola története 1875-1925. c művet is megírta. Pedagógiai tárgyú cikkeket publikált a Szabolcsi Tanító című folyóiratban.

1933 szeptemberében nyugdíjba vonult, 1941. január 5-én, „súlyos megpróbáltatások és rövid szenvedés után az Úrban csendesen elpihent.” Kisvárdán temették január 7-én.

Néző István