Rétközi Múzeum (az egykori zsinagóga)
Juhász Gyula
Az emlékmű története
A Rétközi Múzeum, az egykori zsinagóga
A 19. sz. végén a kisvárdai zsidóság számának és anyagi erejének gyarapodása együtt eredményezte, hogy új zsinagógát emeltek. 1899-ben a Kisvárdai Lapok közölte, hogy: „Vármegyénk szülötte, Grósz Ferenc…a fiatal műépítész készítette az itteni izraelita hitközség által építeni czélzott új templom tervét”. A megvalósításhoz pályázatot hirdettek, a munkára az ajánlatokat 1900. szeptember hó 26-án déli 12 óráig lehetett benyújtani.
Az biztos, hogy 1901 tavaszán a zsinagóga már épül, júliusban még épül, 1902 februárjában viszont már bizonyosan átadták.
A 18x30 méteres, vörös téglából készült romantikus stílusú zsinagógán formailag érezhető a miskolci és a szatmári zsinagógák hatása. Az íves tető a tokaji zsinagógához teszi hasonlatossá. „Alaprajzában a hagyományos zsinagógák elrendezését követi. A női karzatra az épület két oldalhomlokzata felőli lépcsőházon keresztül lehetett feljutni.” Az öntöttvas oszlopokkal alátámasztott karzat a belső teret három oldalról veszi körül.
Eredetileg minden falfelület gazdagon festett dekoráció borított, ebből napjainkra csak a mennyezeten tudták helyreállítani az ornamentális díszítést.
Maga a zsinagóga két fő részből áll. Az egyik az előcsarnok, melynek bejárata közelében helyezték el a rituális kézmosót (kijor), a díszes márványtálat. A másik rész az ún. zsinagógai tér, ennek legfontosabb része a belső keleti fal (mizrah) és az előtte álló terület. Itt volt a Tóratekercsek őrzésére szolgáló, falfülkébe beépített frigyszekrény, nem mesze tőle az almemor, egy díszes emelvény, ahonnan a Tórát felolvasták.
A második világháború és a holokauszt után a korábbi mintegy 3.500 fős zsidóságból 1946-ban csak 800 főt találtak. A hitközség a tagok fogyása miatt az épületet 1975-ben eladta a városi tanácsnak, majd évekig tartó huzavona után, 1983-ban a volt zsinagóga - immár Rétközi Múzeum -, felújítása a befejezés stádiumába jutott. Az épület helyreállítását és átépítését Lombár Pál és Hegyi Mária tervei alapján hajtották végre. A díszes tóraszekrényt kibontották a falból, és áthelyezték a zsinagógával szemben lévő imaházba. A megmaradt színes üvegdarabok alapján felújították az ablakokat, helyükön maradtak az öntöttvas oszlopok, melyek továbbra is tartják a fából épült női karzatot. A zsinagóga eredeti berendezéséből, tárgyaiból, eszközeiből nem sok maradt.
Az éveken át beázott falfestmények többnyire tönkrementek, ezért le kellett azokat meszelni. A múzeumot 1983. október 26-án adták át. Az épület 1990. február 27-én „műemlék jellegű építmény” lett, később ez a kategória megszűnt, s ma már műemlékként tartják nyilván. Az elmúlt évtizedekben a volt zsinagóga több felújításon esett át, utoljára a 2010-es években a Korintosz Kft. végzett rajta külső és belső felújítást.
A volt zsinagóga előcsarnokában márványtáblákon az I. világháború kisvárdai izraelita áldozatainak, továbbá az 1944-ben elhurcolt zsidók nevét örökítették meg. Alkalmanként időszaki kiállítások és már programok helyszíne, várja, hogy ismét állandó élet költözzön falai közé.
Néző István
A Rétközi Múzeum, az egykori zsinagóga
A 19. sz. végén a kisvárdai zsidóság számának és anyagi erejének gyarapodása együtt eredményezte, hogy új zsinagógát emeltek. 1899-ben a Kisvárdai Lapok közölte, hogy: „Vármegyénk szülötte, Grósz Ferenc…a fiatal műépítész készítette az itteni izraelita hitközség által építeni czélzott új templom tervét”. A megvalósításhoz pályázatot hirdettek, a munkára az ajánlatokat 1900. szeptember hó 26-án déli 12 óráig lehetett benyújtani.
Az biztos, hogy 1901 tavaszán a zsinagóga már épül, júliusban még épül, 1902 februárjában viszont már bizonyosan átadták.
A 18x30 méteres, vörös téglából készült romantikus stílusú zsinagógán formailag érezhető a miskolci és a szatmári zsinagógák hatása. Az íves tető a tokaji zsinagógához teszi hasonlatossá. „Alaprajzában a hagyományos zsinagógák elrendezését követi. A női karzatra az épület két oldalhomlokzata felőli lépcsőházon keresztül lehetett feljutni.” Az öntöttvas oszlopokkal alátámasztott karzat a belső teret három oldalról veszi körül.
Eredetileg minden falfelület gazdagon festett dekoráció borított, ebből napjainkra csak a mennyezeten tudták helyreállítani az ornamentális díszítést.
Maga a zsinagóga két fő részből áll. Az egyik az előcsarnok, melynek bejárata közelében helyezték el a rituális kézmosót (kijor), a díszes márványtálat. A másik rész az ún. zsinagógai tér, ennek legfontosabb része a belső keleti fal (mizrah) és az előtte álló terület. Itt volt a Tóratekercsek őrzésére szolgáló, falfülkébe beépített frigyszekrény, nem mesze tőle az almemor, egy díszes emelvény, ahonnan a Tórát felolvasták.
A második világháború és a holokauszt után a korábbi mintegy 3.500 fős zsidóságból 1946-ban csak 800 főt találtak. A hitközség a tagok fogyása miatt az épületet 1975-ben eladta a városi tanácsnak, majd évekig tartó huzavona után, 1983-ban a volt zsinagóga - immár Rétközi Múzeum -, felújítása a befejezés stádiumába jutott. Az épület helyreállítását és átépítését Lombár Pál és Hegyi Mária tervei alapján hajtották végre. A díszes tóraszekrényt kibontották a falból, és áthelyezték a zsinagógával szemben lévő imaházba. A megmaradt színes üvegdarabok alapján felújították az ablakokat, helyükön maradtak az öntöttvas oszlopok, melyek továbbra is tartják a fából épült női karzatot. A zsinagóga eredeti berendezéséből, tárgyaiból, eszközeiből nem sok maradt.
Az éveken át beázott falfestmények többnyire tönkrementek, ezért le kellett azokat meszelni. A múzeumot 1983. október 26-án adták át. Az épület 1990. február 27-én „műemlék jellegű építmény” lett, később ez a kategória megszűnt, s ma már műemlékként tartják nyilván. Az elmúlt évtizedekben a volt zsinagóga több felújításon esett át, utoljára a 2010-es években a Korintosz Kft. végzett rajta külső és belső felújítást.
A volt zsinagóga előcsarnokában márványtáblákon az I. világháború kisvárdai izraelita áldozatainak, továbbá az 1944-ben elhurcolt zsidók nevét örökítették meg. Alkalmanként időszaki kiállítások és már programok helyszíne, várja, hogy ismét állandó élet költözzön falai közé.
Néző István
