Köszönöm, hogy megszülettem. Pont ma. Biztosan Te írtál volna elsőnek, vagy hívtál volna rögtön reggel. Helyetted Apu üzent… hiányzol, nincs rá szó mennyire.

Nagy nap a mai… Gáborka esküszik. Hamarosan indulunk az esküvőjére, Rácalmáson lesz. Épp szakad az eső, mint a miénken… Lehet ez egy jel. Nagyon kár, hogy ki kell hagynod, de azért titkon remélem… ott leszel! <3 beszélünk helyetted is!

Benő ma lett három éves… neked küldtem az első fotóját, miután megszületett. Pedig tudtam, hogy nem ér célba… :( boldog lesz a szülinapja! De kár, hogy nem vagy itt… hiányzol!

Hirtelen jött lehetőség, aláírtam a szegedi focicsapathoz erőnléti edzőnek. Lehet mégis ez az utam, a terem helyett… ritkán írok, de nincs nap, hogy ne gondolnék Rád. Benő lassan “kijárja” a bölcsit. Most Dunaújvárosban van… biztos minden nap találkoznátok. De jó is lenne… :( hiányzol, Anya!

Boldog névnapot, Anya! Túl sokadik Nélküled… és még mennyi lesz..: :( zajlik az élet, történik minden. Mostanában nem csak jó dolgok… a terem sem úgy alakult, mint ahogy terveztük. Hamar vége lett… de hát menni kell tovább. Viszont a nyaralónkkal nagyon jól haladunk, már élhetővé varázsoltuk, Benőnek is nagyon tetszik. Bárcsak láthatnád… milyen finomakat sütögetnél nekünk a kertben! <3

„Anya, már negyedik éve, hogy nem ünnepelhetlek. Már négy éve, hogy örökre elmentél. De még mindig emlékszem arra a pillanatra, amikor elmondhattam neked, hogy újra nagymama leszel. Mosolyogtál, és rögtön megmondtad, hogy Benő lesz. És igazad lett. Azóta már úgy hív téged, a Messzi mama. Fáj, hogy nem láthatod, nem ölelheted, nem puszilhatod őt. Fáj, hogy nem láthatlak titeket együtt, pedig tudom, hogy ez volt az egyik legnagyobb vágyad. Azóta minden más. A családunk más. Te voltál az, aki mindent összetartott, és most a hiányod mindenhol ott van. Mi lenne most, ha itt lennél? Hazafelé tartanék hozzád, és az asztalon rántott hús várna ránk, ahogyan mindig. Annyira hiányzol. Elképesztő az üresség, amit itt hagytál. És bár teltek az évek, azt hiszem, ez a hiány örökké velem marad. Nincs nap, hogy ne gondolnék rád. Ha csak a kisfiamra nézek, mindig beugrik a gondolat: bárcsak itt lennél, de nem vagy. És ez így lesz mindig.”