Sic transit gloria mundi, azaz így múlik el a világ dicsősége hangoztatta egykor a tanult római,és tudjuk, sokszor igaznak bizonyult e mondás. Elmúlna a világ, és benne az ember dicsősége is, ha hagynánk, hogy ez így legyen. Szerencsére írásunk történetének főszereplője életében,és már holtában sincs így, hiszen Kállay Miklós egykori miniszterelnök emlékére immáron egyre többen vigyáznak, a családtagokon kívül is. Büszkén mondhatjuk el, hogy közel húsz év küzdelem után, amelynek volt sikeres mozzanata – 1993-ban, mikor Kállay Kristóf,András és Miklós, valamint gyermekeik, az általuk alapított Gyűjtemény első igazgatójával,Lakatos Saroltával közösen a kállósemjéni családi kriptába temették egykori miniszterelnökünknek, apának, nagyapának, dédapának hamvait – szóval 20 év után Nyíregyháza Önkormányzata jelentős lépést tett emlékének ápolása, történelmi hagyományaink tiszteletének megőrzése terén, 2012. december 13-iki közgyűlésén…

Nagykállói dr. Kállay Miklós 1887. január 23-án született Nyíregyházán, Kállay András szabolcsi főispán ötödik fiaként. Az ősi magyar nemesi, és törzsgyökeres szabolcsi családba született Miklós kiterjedt rokonsága élt a vármegyében és annak határán kívül. A nagykállói Kállay család napkori főágának legismertebb alakjává vált utolsó magyar királyi miniszterelnökünk édesapja haladó gondolkodású nemes-polgár volt, akinek hivatali ideje alatt épült és szépült a megye, és maga Nyíregyháza városa is.

Ilyen társadalmi és kulturális háttérrel, erős nemzeti kötődéssel kezdte tehát a fiatal Miklós tanulmányait. Egyetemi tanulmányokat Budapesten, Genfben, Drezdában és Párizsban folytatott, majd ezek befejeztével hazatért ősi gyökereihez Szabolcsba. Először kisvárdai szolgabíró, majd nagykállói főszolgabíró lett, később 1922-1929 között Szabolcs és Ung megyék főispánja. Lényegében igen fiatalon már teljesítette apai örökségének„kötelezettségét”, tehetsége és politikai mértéktartása azonban az országos politika figyelmét is felkeltette, legfőképpen az akkori miniszterelnökét, gróf Bethlen Istvánét.

1929- 1931 a Bethlen- kormány kereskedelemügyi államtitkára, országgyűlési képviselő,1932- 1935 a Gömbös kormány földművelésügyi minisztere, tisztségéből a közte és Gömbös között kialakult politikai összeférhetetlenség miatt önként távozott.

A földművelésügyi államtitkárság, majd miniszterség elszólította a megyéből, és lemondása után is kétlaki maradt. Nem vonult vissza a politikától, de miniszterelnökségéig csak szakmai feladatot vállalt (1937- 1942 az Országos Öntözésügyi Hivatal első elnöke).

Aztán Horthy Miklós kormányzó felkérésére elvállalta a miniszterelnökséget. 1942. március 9. – 1944. március 19. között volt a Magyar Királyság Miniszterelnöke, az utolsó királyi.

Kiugrási kísérletének kudarca kísértetiesen hasonlít hazánk 1956-os szovjet megszállásához,csak éppen ugyanolyan rövid idő alatt a német csapatok özönlötték el kicsiny országunkat. A módszerek sem sokban különböztek, sőt…

A németek megszegve minden politikai „illemszabályt”, a magyar kormány első emberét a nemzetközileg semlegesnek számító török követség területéről (ahol később felesége Helén a szövetséges bombázások áldozata lett) hurcolták el 1944. november 19-én.

Először Margit- körúti fogház, majd Sopronkőhida következett, és bizony a Magyar Királyság utolsó miniszterelnöke megjárta Mauthausen, és Dachau koncentrációs táborainak poklát is.Ezt sem sok miniszterelnök mondhatta el magáról, hogy haláltábor lakója volt egykor… Haza már nem jöhetett a közben beálló politikai fordulat miatt, útja fiával, Kristóffal 1945. május 4-én ért véget Capri szigetén, ahol egészen 1953-ig az USA-ba való távozásáig élt.

A new york-i Szent István magyar római katolikus templomból temették el 1967. január 17-én. Ravatalánál a búcsúbeszédet Varga Béla pápai prelátus, a Magyar Bizottmány elnöke mondta. Később 1988-ban földi maradványait fiai Rómába vitték, s mint máltai tiszteleti lovagot a Magyar Máltai Lovagok sírboltjában helyezték el. 1993. április 17-én nyílt meg koporsója előtt – az általa építtetett – kállósemjéni családi kápolna alatti kripta ajtaja, s végakarata szerint szülei, testvérei, felesége mellé temették.

In asperis et prosperis azaz jóban és balsorsban egyaránt, mondja a nagykállói Kállay család jelmondata, amely Kállay Miklósnak, Nyíregyháza szülöttének életét egyaránt meghatározta.

Most, születésének 126. évfordulója idején már van emléktáblája (2012. december 13-án avatta fel Dr. Kovács Ferenc Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármestere és Dr. Hende Csaba Honvédelmi Miniszter), és van perspektívája annak a muzeális közgyűjteménynek (aki esetleg nem tudná a Kállay Gyűjtemények), ahol megmaradt kevés személyes tárgyát, ereklyéit őrizzük!