Virgil Nagy
1859 
1921 
Virgil Nagy
1859-1921 
Nom:
Virgil Nagy
Surnom du défunt :
Nom de naissance:
Nagy Virgil
Date de naissance:
1859. avril 25.
Ville de naissance:
Temesvár
Défunt:
1921. novembre 30.
Autre citation Autre citation
Enregistrer la citation Enregistrer la citation

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

Virgil Nagy frise de vie de
1859. április 25-én született Temesváron. Iskoláit szülővárosában végezte, majd a budapesti József Műegyetemnek és a képzőművészeti főiskolának, az akkori Mintarajztanodának volt egyidőben hall­gatója. 1885-ben szerezte meg építészeti oklevelét. Már egyetemi évei alatt pálya­díjat nyert; tanulmányai befejezése után Steindl professzor tanszékén, a középkori építészeti tanszéken lett tanársegéd. Ezután kiváló magánépítészi irodákban vállalt megbízásokat: Ney Béla, majd Hauszmann Alajos mesternél fejlesztette képességeit. 1887-ben állami szolgálatba lépett, 1893-ban a Kereskedelmi Minisz­térium főmérnökévé, 1899-ben pedig műszaki tanácsosává nevezték ki. Ebben a minőségében a fővárosi Duna-hidak építészi kiképzésében vett részt: az egykori Ferenc József (ma: Szabadság) híd és az Erzsébet híd architektúráját tervezte.

1893-ban a József Műegyetem az álta­lános műtörténet magántanárává habili­tálja, 1905-ben pedig Czigler professzor örökébe lépve az ókori építési tanszék nyilvános r. tanárává választják. A Ma­gyar Mérnök- és Építész-Egylet műépíté­szeti szakosztályában jegyzőként tevé­kenykedett, az Építési Ipar, az egyesület közlönye egyre-másra közli szerkezetta­ni és építészettörténeti tanulmányait.

Nem fordított hátat a gyakorlati építé­szetnek sem: városházák, székházak, templomok hirdetik invenciózus terve­zői készségét. Építészként az eklektikus stíluson iskolázott, minden korszak érté­kes elemeit ötvöző stílusa később a ma­gyar népi építészet elemeivel bővült.

Eredményesen munkálkodott a ma­gyar műemlékek felmérése és védelme területén. A nagyváradi Szent László-­bazilika helyén talált régi sírköveket, Szilágy vármegye műemlékeit írta le és Spanyolországban tett körutazása után az ottani műemlékekről írt részletes be­számolót. Nemcsak írt: az egri székes­egyház szentélyének, a nagyváradi püs­pöki rezidenciának, az örvösi Széche­nyi-kastélynak restaurációs, műemléki helyreállító munkáit is ő tervezte és ve­zette.

Könyvei a hazai művészettörténeti iro­dalom értékei.

A Műegyetemen az építészi és mér­nöki szakosztály dékánja volt 1912-13-­ban. Ő dolgozta ki a tervezett temesvári - második - műegyetem szabályzatát és épületeit.

Széles körű munkásságot fejtett ki a Műemlékek Országos Bizottságában, az Országos Képzőművészeti Tanácsban, az Országos Középítési Tanácsban is. Ha­zánkat több külföldi testületben is siker­rel képviselte. A londoni Royal Institute of British Architects, valamint az Archi­tectural Institute of Canada tagjai közé választotta a több idegen nyelven kivá­lóan beszélő tudóst; tiszteletbeli levelező tagja lett a Sociedade dos Architectos Portuguezes-nek is.
1921. november 8-án hunyt el Budapesten.

Tanártársai, volt diákjai Nagy Virgil jellemét, szerénységét és emberiességét is kieme­lik megemlékezésükben.