Hianyzol

Boldog névnapot, Anyu!

Gyereknap van, Anyu! Biztosan már reggel csörögtél volna az autóból Szeged fele tartva… de most csak Apu tudott jönni. Remélem figyeltél Minket! Hiányzol!

Anya, a Te napod van - számomra! Hiányzol… sosem mondtam talán, mert nem kellett. Ha nem is láttalak napokig… hetekig, akkor is tudtam, hogy itt vagy… egy hívás vagy üzenet… és máris minden rendben. Mindig ott folytattuk, ahol abbahagytuk… de ez már másképp van, nem folytatjuk. Nem folytathatjuk… Talán nem is tudtam soha, milyen súlya van ennek a szónak - hiányozni -… mit is jelent igazán. Kellett idő, belém is mart… azóta már tudom… és azt is, hogy ez nem fog változni. Telnek a napok, hetek, hónapok… és hiányzol. Enyhül-e? Kétlem… Álmodtam Veled. Aznap mintha messziről jöttél volna, hosszú idő után. Csak odamentem hozzád és megöleltelek. Nem beszéltünk, nem kellettek szavak. Aztán felébredtem… Annyi minden történt már, amit nem tudok elmondani… helyetted apu hallgatja. … Ha egyetlen szót mondhatnék, ez lenne: Hiányzol!

Hiányzol, Anya! Régen sosem mondtam… mert nem kellett… Mert mindig itt voltál nekünk. Azóta minden más… olyan sok dologból kimaradsz. Lassan 9 hónapos az unokád. Bárcsak láthatnád! És képzeld, költözünk. Találtunk egy új lakást, amire mindig is vágytunk. Több szobával, nagy terasszal… vigyázz Ránk!

Boldog Nőnapot, Anya!