(1) горящих свечей
(156) потухших свечей
Eszter, 2025.07.13
1 napja


Зажёг Eszter
“A gyász nem múlik el. Átalakul. Lassabban lélegzik, csendesebb lesz, de velünk marad. Először csak fáj. Aztán mesélni kezd.
Emlékeket hoz elő. Egy hangot. Egy mozdulatot. Egy illatot, ami újra visszavisz oda, ahol még együtt voltunk. A gyász nem felejtés. Épp ellenkezőleg – emlékezés.
Ahogy telik az idő, már nem csak a hiányt látjuk. A fájdalom mögül előbukkan a szeretet. A nevetések, az ölelések, a pillanatok, amiket senki sem vehet el.
A gyászfeldolgozás nem cél, hanem folyamat. Nem elengedés, hanem átrendezés. Megtanulni együtt élni azzal, ami már nincs, de örökre bennünk maradt.
A gyász néha suttog, néha kiabál. De mindig kér valamit: figyelmet, időt, elfogadást. És végül megmutatja, hogy a fájdalom mögött ott van a szeretet.
Mert amit elvesztettünk, az valójában nem tűnt el. Átváltozott. Belénk költözött. Egy szóba, egy gesztusba, egy könnybe. És ettől kezdve máshogy látjuk a múltat.
A szeretet festi át az emlékeket. Nem fehéret húz a fájdalomra, hanem színeket kever hozzá. Így lesz a veszteségből történet. És a történetből erő.
Ez a gyászfeldolgozás. Nem felejteni, hanem tovább szeretni. Még akkor is, ha már nem lehet kézen fogni, csak csendesen a szívünkben hordozni.” 🖤
Amanda, 2024.11.01
8 hónapja


Зажёг Amanda
Soha nem feledünk!🖤
Csilla 💔, 2024.11.01
8 hónapja


Зажёг Csilla 💔
Minden percben , minden pillanatban
Itt jársz a gondolatainkban.
Nem tudunk nem gondolni Rád .
Hiába mondjàk az élet megy tovább .
Igen, valóban élünk, de hogyan ?
Összetört szívvel , szomorúan ,
Mert Te nem vagy itt , nem láthatunk
S így el sem múlhat bánatunk.
Titkon azt reméljük , hogy felébredünk,
És akkor rájövünk ez nem àlom,
Ez az ébrenlét !
A szívünket a fájdalom érzése szaggatja szét .
Összetört szívünk , széthullott életünk .
Téged Örökké Szeretünk ! 💔🤍
Nagyon Hiányzol Nekünk 🕯️😭
Simon András, 2024.11.01
8 hónapja


Зажёг Simon András
Somogyi László , 2024.11.01
8 hónapja


Зажёг Somogyi László
Eszter, 2024.11.01
8 hónapja


Зажёг Eszter
Csendesen készülődik a temetődomb,
maholnap a csillagok fényébe öltözik,
s a kertek mélyén, akár a bomló fájdalom,
a krizantém emlékezésre tárja szirmait.
És már a szél is másképpen kezd fújni,
eget ostromló orgonasípokként zenél,
harmatcseppeket könnyeznek a felhők,
értünk, s a régen ellobbant lángokért.
💔
Somogyi László Miklósné, 2024.10.20
8 hónapja


Зажёг Somogyi László Miklósné
Édesanyád