Szent László iskola kápolnája-Volt Vandernath-kúria
Juhász Gyula
Az emlékmű története
Szent László iskola kápolnája-Volt Vandernath-kúria
A Szent László iskola utcafronti főépülete mögött elbújva áll az intézmény egyik épülettömbje. Az első nyoma az épületnek az ún. első katonai felméréskor (1782-1785) készített térképen van, de ebből az ábrázolásból nem tudjuk az épület funkcióját.
Az építmény eredetéről egy, a millenniumra készített várostörténeti műben írnak: „...a 18-ik századból való az a gróf Wandernáth által épített, kápolnával ellátott, az [ezernyolszáz] ötvenes években még herczeg Eszterházy féle, két szárnyú kastélyszerű épület...” Az idézetben említett személy gróf Vandernath Gotthard, aki feleségül vette a Kisvárdán is birtokos gróf Zichy Mária Teréziát.
Az épületről 1802-ben mint az Eszterházy-uradalomhoz tartozó kastélyról írnak, értékét 33.000 forintban határozták meg. A 19. század közepén is az Eszterházy uradalom itteni vezetőjének birtokában volt. 1857-ben az uradalom épületeinek minőségét és értékét feltáró jegyzékben földszintes, fazsindelyes tiszti lakként említik, értéke 322 forint. Az épület 9 szobát, 2 kamrát, 1 konyhát és 4 pincehelyiséget foglalt magába.
Az 1910-es években egy helybéli zsidó a tulajdonosa, Reismann Lajos. Amikor a Szent Orsolya-rend tartományi főnöknője 1914-ben az apácák által alapítandó iskolához tartozó zárdaépület céljaira kinézte, azt írták róla, hogy „valamikor zárda céljaira szolgált, ma az egy átalakított szép urilakás, nagy kerttel.”
Azt, hogy mikor és mely rend tagjai használták, sajnos nem említik. Ám ekkor az ingatlan még nem volt eladó, 1917-ban azonban igen, miután Reismann Lajos 1916-ban elhunyt, s az özvegye meg kívánt válni az épülettől, a telektől, a telken lévő Kovács Soma-féle lakóépülettől és a nevezett által egykor magán polgáriként használt épülettől. Mindezért az özvegy 180 ezer koronát kért. Tőle vette meg a kisvárdai közbirtokosság 1917. április 9-én, és egyidejűleg a Szent Orsolya-rendnek adományozta, annak fejében, hogy a rend iskolát alapít Kisvárdán. A szerződés értelmében a rend csak 1918 tavaszán jutott az ingatlan birtokába. Az addig eltelt időt Reizmanné arra használta fel, hogy a kertből fákat és bokrokat vágatott ki, az előcsarnokból és a szalonból a cserépkályhát és kandallót kiszedette, és olcsóbb, gyengébb minőségű anyagból kisebbet rakatott. Az eset vége per lett, a volt tulajdonosnak mindent vissza kellett állítania, perköltséget és szakértői díjat is le kellett rónia. A rend első tagjai április 18-án érkeztek meg Kisvárdára, és a rend kápolnájává átalakított épületet május 31-én szentelte fel Petheő József tb. kanonok, esperes-plébános, Bury Alajos r. k. káplán és Faludi István jezsuita atya segédletével „nagyszabású előkelő közönség részvétele mellett”. A Szent József kápolnát akkoriban nagy, fákkal teli park vette körül, melyet kiirtottak 1926-ban, amikor a tanulmányi főépületet építeni kezdték.
Azt követően, hogy az egyházi iskolák és ingatlanok államosítása után két évvel, 1950-ben az apácákat kitelepítették Kisvárdáról, az épület iskolai célokat szolgált, még KISZ-klub is működött benne, sőt az 1960-as években varrodai tanműhelyként is használták. 1992-ben ezt is visszakapta a Szent Orsolya-rend, de használatát átengedte a kisvárdai római katolikus egyháznak, s az iskola-komplexum része lett. Jelenleg a Szent László iskola kápolnájaként, könyvtárként és tanteremként egyaránt funkcionál.
Néző István
Szent László iskola kápolnája-Volt Vandernath-kúria
A Szent László iskola utcafronti főépülete mögött elbújva áll az intézmény egyik épülettömbje. Az első nyoma az épületnek az ún. első katonai felméréskor (1782-1785) készített térképen van, de ebből az ábrázolásból nem tudjuk az épület funkcióját.
Az építmény eredetéről egy, a millenniumra készített várostörténeti műben írnak: „...a 18-ik századból való az a gróf Wandernáth által épített, kápolnával ellátott, az [ezernyolszáz] ötvenes években még herczeg Eszterházy féle, két szárnyú kastélyszerű épület...” Az idézetben említett személy gróf Vandernath Gotthard, aki feleségül vette a Kisvárdán is birtokos gróf Zichy Mária Teréziát.
Az épületről 1802-ben mint az Eszterházy-uradalomhoz tartozó kastélyról írnak, értékét 33.000 forintban határozták meg. A 19. század közepén is az Eszterházy uradalom itteni vezetőjének birtokában volt. 1857-ben az uradalom épületeinek minőségét és értékét feltáró jegyzékben földszintes, fazsindelyes tiszti lakként említik, értéke 322 forint. Az épület 9 szobát, 2 kamrát, 1 konyhát és 4 pincehelyiséget foglalt magába.
Az 1910-es években egy helybéli zsidó a tulajdonosa, Reismann Lajos. Amikor a Szent Orsolya-rend tartományi főnöknője 1914-ben az apácák által alapítandó iskolához tartozó zárdaépület céljaira kinézte, azt írták róla, hogy „valamikor zárda céljaira szolgált, ma az egy átalakított szép urilakás, nagy kerttel.”
Azt, hogy mikor és mely rend tagjai használták, sajnos nem említik. Ám ekkor az ingatlan még nem volt eladó, 1917-ban azonban igen, miután Reismann Lajos 1916-ban elhunyt, s az özvegye meg kívánt válni az épülettől, a telektől, a telken lévő Kovács Soma-féle lakóépülettől és a nevezett által egykor magán polgáriként használt épülettől. Mindezért az özvegy 180 ezer koronát kért. Tőle vette meg a kisvárdai közbirtokosság 1917. április 9-én, és egyidejűleg a Szent Orsolya-rendnek adományozta, annak fejében, hogy a rend iskolát alapít Kisvárdán. A szerződés értelmében a rend csak 1918 tavaszán jutott az ingatlan birtokába. Az addig eltelt időt Reizmanné arra használta fel, hogy a kertből fákat és bokrokat vágatott ki, az előcsarnokból és a szalonból a cserépkályhát és kandallót kiszedette, és olcsóbb, gyengébb minőségű anyagból kisebbet rakatott. Az eset vége per lett, a volt tulajdonosnak mindent vissza kellett állítania, perköltséget és szakértői díjat is le kellett rónia. A rend első tagjai április 18-án érkeztek meg Kisvárdára, és a rend kápolnájává átalakított épületet május 31-én szentelte fel Petheő József tb. kanonok, esperes-plébános, Bury Alajos r. k. káplán és Faludi István jezsuita atya segédletével „nagyszabású előkelő közönség részvétele mellett”. A Szent József kápolnát akkoriban nagy, fákkal teli park vette körül, melyet kiirtottak 1926-ban, amikor a tanulmányi főépületet építeni kezdték.
Azt követően, hogy az egyházi iskolák és ingatlanok államosítása után két évvel, 1950-ben az apácákat kitelepítették Kisvárdáról, az épület iskolai célokat szolgált, még KISZ-klub is működött benne, sőt az 1960-as években varrodai tanműhelyként is használták. 1992-ben ezt is visszakapta a Szent Orsolya-rend, de használatát átengedte a kisvárdai római katolikus egyháznak, s az iskola-komplexum része lett. Jelenleg a Szent László iskola kápolnájaként, könyvtárként és tanteremként egyaránt funkcionál.
Néző István
