Szerettem veled lenni. A világ legegyszerűbb dolgait csinálhattuk: tengericsillagokat lökdöstünk vissza az óceánba, megosztoztunk egy hamburgeren, és beszélgettünk. Már akkor is tudtam, milyen szerencsés vagyok. Mert te voltál az első fiú, aki nem azzal foglalkozott egyfolytában, hogy lenyűgözzön. Elfogadtad magad olyannak, amilyen voltál, de még ennél fontosabb, hogy engem is önmagamért kedveltél. Semmi más nem számított.

Földi keretek között már nem tehetem meg, hogy köszöntselek, de bárhol is vagy most, a születésnapodon, csak azt remélem, hogy egy sokkal jobb helyről emlékszel az itt létedre és most már sokkal könyebb és boldogabb Neked az utad ahol tartasz! Hiányzol! Nagyon! Szeretlek!